Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából

130 Juhász László. VI. 1899.); Schmidt N. (Was XC2 13 a messianic title*? 1896); Dalman (Die Worte Jesu 1898. 1.) után Fiebig P. (Der Menschensohn 1901.) a legszélesebb alapra fekteti arám vizsgálódásait. Bennünket a fenti szélesebb körben mozgó kérdésektől eltekintve „az Emberfia" kifejezés vizsgálatánál az arám tekintetbe vételére azon tagadhatatlan tény indít, hogy Jézus arámul beszélt. Az evangéliumokban fentmaradt arám szavai igazolják, hogy Jézus ezen nyelvet használta, ami viszont azt bizonyítja, hogy a nép is arám nyelven beszélt. E körülmény azonban távolról sein zárja ki azt, hogy a görög nyelv elterjedettségénél fogva Jézus idejében az evangéliumok, közelebbről Máté ev. a jelenlegi alakjukban eredetileg görögül írattattak s görög nyelvű forrást használhattak, ámde számolnunk kell ezek mellett szóbeli arám nyelvű elbeszélés-typussal is, s azzal, hogy Jézus arám nyelvű beszédeit ugyanazon nyelven föl is jegyezhették tanítványai s a görögre át fordítás, elsőben szóbelileg, csakhamar meg is kezdődött. (Az arám ős-evangélium bizonyságairól lásd: Dalman „Die Worte Jesu I. 1898". 45 s kk. lapján). Ha azonban Jézus arámul beszélt, önként következik, hogy az általa előszeretettel használt „Emberfia" kifejezést is arámul ejtette ki. S ha tekintetbe vesszük azon körülményt is, hogy Dániel könyvének 7-ik része, melynek 13-ik versével kapcsolatba kell hoznunk az evangéliumok „Emberfia" kifejezését, jelenlegi alakjában szintén arám nyelven Írattatott, indokoltnak kell találnunk a kérdés fejtegezésénél az arám figyelembe vételét. Az evangéliumok ó uíö; too ávít-pw-c/j görög alakjának megfelelő arám kifejezést kell tehát reconstruálnunk. Ez arám kifejezés alakjának s értelmének megállapítása végett Fiebig még Dalmannái is sokkalta több zsidós-arám irodalmi nyelvemléket vizsgált át „Der Menschensohn 1901" cz. munkájának 8- 53 lapjain, amely nyelvemlékekből közli azon helyeket, melyek közelebbről e kérdésre vonatkoznak. Tizenhárom ilyen irodalmi emléket vizsgált át Fiebig: 1. a bibliai arániot, 2. Onkelos-targumot, 3. a Samariait, 4. a próféták targumát, 5. az aram feliratokat, 6. The Sword of Moses töredéket, 7. a jeruzsálemi talmudot, 8. a midras irodalmat, 9. a Bablit (babyloniai talmudot), 10. a keresztyén-palasztiniait, 11. a syrt, 12. a jeruzsálemi targumokat, 13. a hagiographák targumait. A Fiebig által ezen okmányokból közölt kivonatok köze általunk legmegközelithetőbb a bibliai arám s a mint Fiebig összefoglaló eredményét olvashatjuk az 54—60 lapokon, azt, igaz, hogy a legszűkebb keretek közt, megvizsgálhatjuk a bibliai arám mellett is. Ehhez mint analógiát hozzá vesszük még a bibliai hébert is. Fiebig azt állitja ugyan hogy a héber, és pedig ugy a misna, mint a jeruzsálemi targum s a midras nyelvhasználata és az arám nyelvhasználata között különbség van, tehát a héber az arám nyelvhasználatra nézve irányadó nem lehet. i