Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
116 Lie. Racz Kálmán. fizikának, mint a tér fogalma a geometriának, vagy a szám fogalma az aritmetikának. Az érzéki észrevétel nemcsak térben és időben történik, de lényege sem más, mint az, hogy az érzékszerv és a külvilág között energia-kicserélődés megy végbe. De egyes érzékszervek felfogó képessége csak arra a területre korlátozódik, „amelyről olyan energiatömegeket kapunk, amelyek tul érnek, az illető érzékszerv küszöbértékén." A természet jelenségeink változatossága az energia átalakulási törvényére vezethető vissza. Ez a törvény az energia megmaradását tanítja; az energia csak qualitative alakul át, a quantitas megmarad. Ez az első főtétel. Az energia második főtétele ez: a nyugvó energia magától sohasem jön mozgásba, mig a mozgásban levő energia végtére önmagától nyugvóvá lesz, legalább a földön ismert feltételek között. Tehát a mozgó energiák fokozatosan kiegyenlítik egymást, nyugvó állapotba törekesznek; ami elmúlt belőle, többé nem tér vissza. Nyugvó energia a szervetlen világ ismertető jegye, míg a szerves lények főjellemvonása az állandó energia-változás. Az élet lényege, „állandó energiafolyam", hatalmas energiatömegeknek állandó kicserélődése. Biologiai szempontból más sajátság jellemzi az egyedet, mint a typust; az egyed alá van vetve a változásnak de a typuson nem észlelhető változás. Ám ez csupán látszat, a typus állandósága csak átmeneti, ez is módosul, fejlődik. A typus fejlődését az a törvény magyarázza meg, hogy az egyed csak bizonyos előfeltételek között élhet meg és szaporodhatik. Ezen előfeltételekhez minden lény alkalmazkodni akar s amelyben több kedvező tulajdonság fejlődik ki, az tul éli a többit, inert előnyös tulajdonságai az utódokban öröklődnek. Az egyes tulajdonságok tehát lehetnek célszerűek és célszerűtlenek; döntő szempont az, hogy az illető Organismus idői (mint egyed) és téri (mint faj) létezését mennyiben segítik elő. A létfeltételek azonossága szembe állítja, versenytársakká teszi az élő lényeket s egymástól eltávolításra birja. De épp az ellenkező törekvés, az együttmaradás még gyakrabban észlelhető. Így fejlődnek ki bizonyos összorganismusok, amelyek létjogosultságát indokolja az a tény, hogy a fennmaradást az egyének tömörülése, a munka megosztás elvén felépülő tevékenysége sikeresebben biztosítja (hangyák, termeszek, hernyók). Áz ember is társadalmi életben jobban megszerezheti létfeltételeit. Így vezet a biologia a sociologiához, amely egy uj fogalmat teremt legfőbb ismertető jegye gyanánt s ez az emberi öntudat fogalma. Ennek a tevékenységi tényezőnek, az öntudatnak munkája a természet jelentőségei közé tartozik, tehát a psychologia a természetbölcselet keretébe foglalandó be. Ami az universum életét illeti, itt a tökéletesedés értelmében vett fejlődésről nem lehet szó, miután célról (ami az egyén vagy
