Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról

Apáczai Cseri Jánosról. 111 mát a világban visszatükrözi s így tehát az egész világhoz.

1 Hogy pedig Apáczai e nézete nemcsak az exegesisre, hanem az egész theológiára, mint tudományra vonatkozik: ezt szükségesnek tartja fennen hirdetni azokkal a papokkal szemben is, kik már a reformátióval megindult e téves nézetet suggeralni kívánják, mely szerint papnak nincs másra, mint a szentírásra és a theologiára szüksége s hiába való, haszontalan valami a philosophia, a philologia. Ez. obscurens, a hajlékony és hiszékeny ifjúságot ily irányban tév útra vezető papságnak szól e nyilt szava: „De én amennyire csak erőm engedi, fenszóval hirdetem, hogy ezt .hallja meg a magyar nép: a theologia nagyon hasonló a sashoz, melynek jobb szárnya a philologia, bal szárnya philosophia. Metszd el az egyiket, nem fog a légbe magasan emelkedni; ha mindakettőt lemetszed, csak a földön veszteget; ha mindkettő ép, a legmagasabb egekbe tör".'

2 A nyelvészet — bár a nyelv, a beszéd csak mint a dióhéja őrzi a tudomány tartalmát — mégis maga is nemcsak a tudomány eszköze, hanem annak része is lehet, amennyiben már maga a névadás is a dolgok benső természetén alapul, úgy hogy a szónak minden hangja és tagja magával a dolog benső természetével természetes összhangba jut.

3 A ratió elvét Apáczai nemcsak a tanulmányozásban, hanem a tanításban is vezérlőnek tekintette. 0 nem ellensége a könyvnélkülözésnek. A legalsóbb fokozaton egyenesen azt kívánja a collaborator primustól, hogy a magyar nyelven tárgyalt encyclopaediának meghatározásait és felosztásait, a négyféle nyelvtan összes ragozási példáit is s a dolognak idegen nyelvű neveit is könyvnélkül betanittassa és pedig „oly tökéletesen, hogy ha a gyermeket akárhol kérdeznéd, úgy a meghatározásokat és felosztást, mint az elnevezéseket és a nyelvtani példákat egész készséggel tudja elmondani.* De ellensége az észt megölő magolásnak. Ezért is Encyclopaediájában kiemeli, hogy csak a főelveket emiékeljék, nehogy „az emlékező elméjüket igen terhelvén eszüknek élét megtompítsák".

5 Épp úgy ellensége az ékes szófüzésnek. Ezért is Fortiussal egyetértően elvként kívánja, „hogy a mondatok mind egymástól függjenek s hogy az egyes szónak is legyen tartalma, külömben egész tudományunk nem egyéb, mint zengő cimbalom és haszontalan fecsegés"." Amint már föntebb láttuk, volt ő is nagy mesterével, 1 U. o. 67-69 1. 2 De summa sehol, necess. Felméri kiadás 23 1. Hegedűs szerint 138. 139 1. 3 L. erről 112 1. Az okoskodás Plato Kratvlosában kifejezett gondolatokat reproducálja. Ramusnak a logika és grammatikára vonatkozó nézetei és befolyással lehettek Apáczai ez elmélkedésére. * De stud. sap. Hegedűs ford. 103 1. : Encycl. XXIV 1. « Logikácska 55 1.