Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról
110 Dr. Schneller István. • dolgot ez összefüggésbe behelyezi s ezért is a dolog sajátos természetébe behelyezkedik, úgy hogy annak mint fejlődőnek épp ugy múltjába betekint, mint jövőjébe is következtethet — csak is az bölcs 1, (sapientia). A dolognak ezen egymás által való feltételezettsége és egymásra utaltsága világossá teszi, hogy a tudományok is egymásra vannak utalva, egymást kölcsönösen segitik, úgy hogy az ember egyetlen egy tudományt sem érthet meg tökéletesen, ha mind annyit nem tanulta 2. A tudományoknak egymásra való utaltsága bizonysága a tudomány egységének. Ebből pedig következik, hogy egyetlen egy tudomány sem különítheti el magát a többiektől, nem a theologia sem. A theologiának a tudományok egészébe való betaglalása ellenkezett a theologia anyagának kijelentettségével és az ezzel követelt sajátos tanulmányozási módszerrel. Apáczai maga is, midőn a tudományokat mint a kegyelem és másrészt mint az ész által megvilágositottakra osztja: e közfelfogásnak behódol 3. Hogy nála ez a behódolás inkább a szokás hatására és semmiesetre az ész és a kegyelem elleatétének a tudatára nem vihető vissza: azt világosan bizonyítja az a körülmény, hogy ő nem az ész, hanem a kegyelem által látja meg világosítva a gazdaságtant, a politikát, a jogtudományt; úgy hogy ezzel ő azt állítaná, hogy e tényleg rationalis tudományokban nem működne az ész, külön nem volna feltartható az a követelménye, hogy semmit se gondoljunk, semmit se beszéljünk, se ne tegyünk (igy természetesen a tudományos alkotásoknál sem) logikai összefüggés nélkül; 4 s nem állana az, hogy a metaphysika az összes tudományoknak az alapozója. (Bisterfeld szerint príma et catholica philosophia.) Apáczai kora köznézetével szemben tényleg tagadja a theologiának kiváltságos, kivételes helyzetét. Szerinte a theológia a többi tudományok keretébe tartozik, azokkal organikus összeköttetésben, kölcsönhatásban, egymásra való utaltság viszonyában áll. így már most értjük szemben a köznézettel szenvedélyesen kitörő szavait: „Vesszek el, ha nincs szükségem az összes tudományokra, sőt az egész Encyclopaedia segítségére, midőn a szent könyvet forgatom 5". Minden félreértés kikerülése végett pedig higgadtan kifejti azt, hogy a biblia sufficientiája, amely szerint „a szentírás önmagában elég annyira, hogy senkinek sem kell másunnan vinni bele világosságot, hanem belőle kell azt kihozni"" — csakis az üdvösségre tartozó dolgokra vonatkozik. Egészen más a tudomány kérdése, a bibliának tudományos magyarázása, az a magyarázat, melynek nincs köze az üdvhöz, de igenis mindenhez, ami Istennek bölcsességét, jóságát és hatal1 U. o. 64 l. 2 U. o. 66 1. s U. o. 65 1. 4 U. o. 75 1. * U. o. 67. 1. « U. o.
