Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Daxer Györgytől: A római levél első szakasza 1,18—3,20
A római levél első szakasza. 71 a 22. vers-beli ψόσ/.σντες alanya a pogányok (i. m. 407. 1), hanem Masznyik is azt tartja, hogy már a 21. vers második felétől fogva az apostol a haragkiöntés és büntetés jelenségeit „individualizált, azaz a pogányokra és zsidókra alkalmazott formában felsorolja" (i. m. 69. 1.) és hogy a 21. b vers „ha nem is mondja ... a pogány világot tartja szem előtt s annak is főleg bölcseit" (i. m. 70. 1.). Lássuk csak az apostol fejtegetéseinek összefüggését. Bizonyos, hogy az apostol semmivel sem jelzi, hogy most másokról beszél, mint az előző versekben. Azért nem lehet kétséges azon jogunk, hogy a 22. s köv. versekben mondottakat ugyanazokra vonatkoztassuk, akikről a 18—21. versekben szó volt, hiszen azok, akik az egész szakaszt (1 i 83 2) a pogányokra vonatkoztatják, is így tesznek. Szóval mivel semmi okunk sincs arra, hogy a személyekben a 22. verstől fogva változást vegyünk fel, azért joggal állíthatjuk, hogy ezentúl is az apostol az istentelen és igazságtalan emberekről szól, akiknek nincs mentségük azon ténnyel szemben, hogy Isten haragja őket sújtja, hanem ellenkezőleg bűnös állapotukban is már Isten büntetését kell látniok. Ezekről az emberekről mondja Pál, hogy ők, kik bölcseségükkel dicsekedtek, kik bölcseknek tartották magukat, (mindenben, a mit eddig tettek) valójában bolondoknak bizonyultak (22. vers) ós ennek bizonyítására mindjárt a 23. versben leírja, mit cselekedtek (vélt bölcseségükben), hogy azután a 24. versben rámutasson ezen cselekedetük következményére (a mely ama bölcseséget igaz mivoltában mint bolondságot mutatja be). A 23. vers szerint ezen emberek a képimádás bűnébe merültek. Ezért (όιό) a 24. vers szerint Isten megbüntette őket aotdor/.ev αντοϊς ο O-εός) a vágyaik kielégítésében való mértéktelenség bűnével. A 26. versben az apostol ugyanazon szavakkal, mint a 24. versben, megint csak azt mondja, ho^y Isten azokat, kikről itt szó van. újabb bűnnel sújtotta. És pedig ez a büntetés a 26. és a 27. vers szerint a nők és a férfiak körében a homosexualitás fajtalansága. Mivel ez a bűn, mint büntetés nem azonos a 24. versben említett büntetéssel, hanem attól fokozatilag különbözik, annál súlyosabb bűn, azért a 25. versben leírt bűn, mely a 26. s a 27. versbeli büntetést maga után vonja, sem lehet azonos a 23. versbeli bűnnel. Míg itt képimádásról volt szó, addig a 25. versben az apostol a bálványimádást jellemzi, melyben az ember a teremtő Isten helyett a teremtményt részesíti Istent egyedfii illető tiszteletben. Azért ez a vers nem is indokolhatja újból a 24. versben leírt isteni büntetés bekövetkezését, a mint ezt a versnek az előző versben όίτινες-&ζβ\ való kapcsolásából gondolni lehetne, hanem párhuzamos a 23. verssel s úgy, mint ez, leír egy újabb bűnt, melyet a 26. és a 27. versben
