Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 89 gyűlésezés ós külön képviselet vált szükségessé. — Hogy a nemes ember született egyházi pártfogónak tekintetett és mint ilyen egyházának és az esperességnek külön jogosúlt tagja volt, már fennebb említettem. Az alapot, melyen egyháznak kormányzata most nyugszik, e korszakban vetették meg, az ezentúl bekövetkezett üldözéssel és jogfosztással már nemcsak a békeszerető lelkész, hanem a harcedzett, befolyását a megye gyűlésen úgy mint az országgyűlésen érvényesíteni képes világi ember is szembe szállott és az autonomia alapján hozott határozatnak többé nemcsak az ördöggel, pokollal és más elhasznált dologgal fenyegető lelkész, hanem a hivek józan többsége is szerzett érvényt. És miután ezen alapot a II. Rákóczy Ferencféle felkelés teremtette, annak köszönjük azt is, hogy a hitújítás gyönyörű épülete 1711—1781 mikor azt a csendes üldözés láthatlan keze támadta és aláásta, össze nem omlott! D) A közoktatás. Esperességünk az iskolák ügyét e korszakban sem hanyagolta el és miután a lelkészi hatalom a tanítóval szemben csökkent és utóbbi már most a világiak támogatására is számíthatott, a tanítói állás régi alárendeltségéből kivetkőzött, önállóbb és függetlenebb lett. Legnevezetesebb iskolák voltak a korszakban : Rozsnyón, S.-Gömörön, Dobsinán, Csetneken és Jolsván; de azonkívül minden falunak is volt tanítója kinek az esperes (superintendens) igen zokon vette, ha „kevés" (nagyobb) tanítványa volt. így történt pl. Restéren, hol az egyházlátogató superintendens 1706 május 5-én üres iskolát talált, „miután a tanító inkább az iskolán kivül volt elfoglalva (quod magis extra quam intra scholam haereat, Peceli 304 I.) és így deákja nem is lehetett

1); mely okból a lelkésznek meghagyatott, hogy hetenként legalább kétszer nézzen be az iskolába. Hasonló történt 1707 november 10-én Budikfalván, hol azonban a hívek dorgáltattak meg azért, hogy nem kedvelték a tudományt (Peceli 330 1.); — Dobsinán 17t6 május 8-án két nagy tanteremből és a tanító rector — számára épült külön ') A superintendens t. i. úgy gondolkozott : a jó tanítót falu helyen is felkeresi az ifjúság, következőleg csak hanyag és rossz tanító, kinek tanítványa nincsen ! 2) A rector t. i. az elemi oktatásra csak felügyelt, míg tiszte a közép és magasabb tárgyak előadása volt. Ezen előadás a régente is „alumneum" nevezet alatt előforduló külön helyiségben történt, hol bármely korú egyén személyes érettsége és képességéhez mért kiképeztetésben részesült; ezen alumneumból fejlődött kedvező körülmények között — dotatiók és más anyagi támogatás következtében — a gymnásium, lyceum és collegium.