Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
A göin öri ág. hitv. evang. esperesség története. 85 pedig a császári katonaság árasztotta el, a szövetkezett rendek nem Gömörben. hanem Bártfán vagy Szebenben kívántak választani, mi ellen esperességünk 1709 május 30-án kelt feliratában hangosan tiltakozott és pedig nemcsak azért, mert ez idétt a jövő menő cs. hadak és a pestis miatt egyik faluból a másikba utazni is veszélylyel járt, hanem és főkép azért is, mert esperességünk a jogot melynél fogva magának külön superintendenst választhatott, elvitázhatlannak tekintette (Sexti Schmal 1—4 1.). Miután ezen felirat mit sem használt, az esperesség a felsőmagyarországi ev. rendek (consistorii aug. ev. praesides et assessores) által 1709 szeptember 12-ére Szebenbe kiirt gyűlésre Fabriczi János lelkészt és Szentiványi Mátyást küldte, kiknek jelenlétében Antoni Sámuel csetneki lelkész nagy szótöbbséggel superintendensnek választatott, mire esperességünk is belenyugodott és a megválasztottat 1709 szeptember 24-én Köviben megerősítette és beiktatta (Sexti Schmal 8—10 1.). Majd 1709 október 24-én Jolsván a külföldi udvaroknál követségben járt báró Helmbach részére a gömöri esperesség ínég 300 ftot gyűjtött a maga körében, de aztán vége szakadt a dicsőségnek. Magyarország ismét a császár kezébe került és 1705 november 5-étől 1711 január 29-ik napjáig a hadviselés elnyomatás ós pestis miatt esperességi gyűlést sem lehetett tartani. C) A z esperesség szervezete, igazgatása. Ha valahol úgy Gömörben köszönünk nagy vívmányokat a Rákóczy-féle felkelésben ontott vérnek. Miután esperességünk meghajolt, a kor szabadelvű szelleme előtt ós tétovázás nélkül szakított múltjával, rohamosan haladt a tökéletesség felé, miben az igazságos és a szó legszorosabb értelmében szabadelvű kormány mindenekben elősegítette és a túlzásokba való eséstől megóvta. A protestáns elv csak e korban kezdett alkalmazást nyerni, az ág. hitv. ev. egyház csak e korszakban volt igazán szabad és a többi egyházzal teljesen egyenjogú. Ε tekintetben ma sem jutottunk oda, hol II. Rákóczy Ferenc idejében voltunk és azon szemrehányás sem ért akkor bennünket, hogy mint 1570—1596 ós 1622—1645-ig történt, szabadságunkat és hatalmunkat más hitűek elnyomására, kiirtására használtuk volna. Az esperesség szervezetét tekintve mindenekelőtt kiemelendő, hogy e korszakban a világiak jotra az egyházban teljes elismerést nyert, 1704 óta már nemcsak a lelkész, hanem a világi is székkel és szavazattal bírt úgy az egyes egyházakban, mint az esperességi gyűlésekben. Hogy mennyire új ós szokatlan lehetett az egyházkormányzati jognak ezen kiterΛ
