Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

8 D. lírdós József. azonos az Isten büntető és igazságos akarata iránt való engedelmeskedéssel, s amiképpen Isten fölmagasztalja az alázatosokat, azonképpen Krisztus is (4

1

0 v. ö. 1 Pét 5

6). ü mindenható, akinek akaratától függ az életünk és cselekedeteink kimenetele (4

lf

t); meghallgatja a hozzá kiáltók szavát (5

4), irgalmas és könyörülő (5

n), aki bebizonyítja hűségét és szentségét azok iránt, akik tiszta szívvel hozzá esedeznek (1

7) és meggyógyítja a beteget (5

1

5). Ο a hívők Ura. amennyiben tulajdonaiul váltotta meg őket, és az isteni örök dicsőség örököse, akinek színe előtt minden emberi tekintély eltörpül (2,). Nyilvánvaló tehát, hogy a keresztyén hit tárgya egyedül Krisztus, aki az isteni dicsőség trónjára magasztaltatott fel és a szó teljes jelentésében Messiásunk lön. Az Ο szép neve Χριστής után nyerték a keresztyének az ő hívő létökről tanúskodó jellegzetes elnevezésüket (Χριστιανός 2 7), amidőn már a keresztségben az Atya Isten nevével együtt a Krisztus neve is áldólag hangzott hozzájok. Miként a próféták az Úr, tudniillik Jahve nevében szólottak (5

1

0), aképpen az egyházi szolgák, a lelkipásztorok is az Úr nevében, az Ö megbízásából végzik teendőiket (14. v.). Noha az Úr haláláról, mint az idvezülés forrásáról nem tesz említést az író, mindamellett a Krisztusban vetett hit erejének hangoztatásával vallást tesz arról, hogy Krisztus az üdv oka és szerzője. A keresztyén ember ugyanis az által lesz részese az Úr felmagasztaltatásának, hogyha egyszersmind az 0 szenvedésének is osztályosa. Éppen azért, mint „alázatos atyafi" ή αδελφός η ταπεινός (1

9) az δ gyarlóságának tudatában is dicsekedik azzal, hogy Isten néki Atyja a Jézus Krisztusban, aki által az összes mennyei üdvjavaknak birtokába jut (κληρονόμος ης βασιλείας), amint efelől Isten ígéretet tett azoknak, akik Őt szeretik (2 r,). Már pedig minden kétségen kívül tény az, hogy az üdvterv megvalósulása egyedül a halálból feltámadott és megdicsőült Messiásnak a munkája. Mint felmagasztalt Krisztus, dönt az általa szerzett idvességben leendő részesülés felett akkor, amidőn majd mint világbíró eljő ítéletre. Az Úr parusiájának eme ténye bizonyos, de időpontja bizonytalan, habár minden órában várható (5

7.

8.); messiási méltóságában történő megjelenésekor hallatja ítéletét, emezeknek az idvességre, amazoknak a kárhozatra (4,

2). A Szentlélek örök léte és működése nyilvánvaló Istennek és Jézusnak mindenütt jelenvalóságról, mindenhatóságról és dicsőségről tanúskodó tényeiből; éppen ezért Jakab nem érezte annak a szükséges voltát, hogy pneumatologiai elméletezésre okúi szolgálható elveket hangoztasson; mindamellett világosan útal a Szentlélek munkálkodására, amikor arra inti a hívőket, hogy, ha szükségük van bölcseségre, Istenhez forduljanak könyörgésükkel, mert egyedül Ο közölheti az