Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Kornis Gyula, Paedagógiai könyvtár

74 Köny vismertelés. 74 foglyul nem ejti, meg nem vesztegeti. Azért az eredményt, melyre szerzőnk jön, nagyrészt csak helyeselni lehet, ha talán mindenki mindenütt alá sem írhatja. Mi e könyvnek tanulmányozását csak melegen ajánlhatjuk. Dr. D. Gy. Paedagógiai könyvtár. Szerkeszti Komis Gyula. Kiadja a kath. középiskolai tanáregyesület. Budapest: 1913—1914. Általános tapasztalat, hogy nálunk a philosophiai és paedagógiai tanultság legtöbbször nem forrásszerű, nem alapszik a paedagógia és philosophia classicusainak olvasásán, hanem csak megfelelő történeti kézikönyvekből ered. Műveltjeink nagy része ítéleteket koczkáztat élő és holt gondolkodókról, kiknek soha egy művét sem látták. Ε tűrhetetlen állapoton segíteni kellett, azért indult meg évekkel ezelőtt a „Philosophiai írók tára" Alexander B. és Bánáczi J. szerkesztésében és nagyon is bevált, mert nagy mértékben hozzájárult közműveltségünk mélyítéséhez. Hasonló vállalatot indított meg rövid idővel ezelőtt a kath. tanáregyesület, czéljául tűzve ki a történetileg nagy hatásű classicus paedagógiai írók műveinek gondos és magyaros fordításokban való kiadását; e mellett tervezi a magyar oktatásügy forrásainak a közlését is. A vállalat élén az ismert nevű philosophiai író dr. Komis Gyula áll, a ki igen szerencsés kézzel vezette eddigelé a munkát. Programmjában egyebek mellett Szt. Ágoston, Jeromos, Hrabanus Maurus, Vives, Fénelon, Herbart és Willmann munkáinak a kiadását igéri. Amily őszinte örömmel üdvözölhettük e felette szükséges vállalat eszméjét, oly elismeréssel szólhatunk eddig megjelent köteteiről, amelyek az 1777-ki Batio Educationis, Montaigne és Erasmus paedagógiai tanulmányaival és Locke nagy művével („Gondolatok a nevelésről") ismertetnek meg. A fordítókat szerencsésen válogatták meg. Nemcsak szakember mindenik a maga területén, de speciális tanulmánya is ép az illető paedagógus. így pl. Erasmus fordítója dr. Péter János már régóta foglalkozik a humanismus e kiváló alakjával és becses értekezést írt Erasmus tankönyveiről. Locke fordítója Mutschenbacher Gyula pedig nem régen (1907.) Locke egy másik híres művét „Az értelem vezetését" tette a magyar közönség számára hozzáférhetővé. Az egyes művek fordításáról és a hozzájuk írt bevezetésekről is általában csak jót mondhatunk. Egyik fordítónak sem volt könnyű a dolga, de mindenik rajta volt, hogy derék munkát adjon és nemcsak érthető, de élvezhető olvasmányt is nyújtson. A fordítások elé írt bevezetések az illető mű keletkezésével és méltatásával foglalkoznak megfelelő terjedelemben, különösen is kiemeljük azt a tárgyilagos hangot, mellyel a fordítók a legkülönbözőbb korokba eső írókról megemlékeznek. A mi