Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Daxer Györgytől: A római levél első szakasza 1,18—3,20
70 Dr. Daxer György. bűntetésekép mutatja be, amit a mondatban lévő igék szenvedő alakja (έματαιωΰήοαν ós to /.ητισϋ-η) is mutat. Szóval ők bűnük mentségére mit sem hozhatnak fel, sőt ez a bűnös állapotuk maga is már büntetés. Ezért Isten haragja nem igazságtalanságból éri őket. Ha ezen verseknek itt kifejtett gondolatmenetére visszatekintünk, nem mondhatjuk, hogy az apostol itt csak egy szóval is elárulja, hogy fejtegetései csak a pogányokra vonatkoznak. Bengel ugyan azt jegyzi meg a 18. versbeli ανΰρώιων-ΤΆ nézve (mely ασέβειαν v.ai a őr/, tar után következik), hogy az periphrasis gentium (i. m. 344. 1.), azaz a pogányok körülírása, de a névelő hiánya világossá teszi, hogy a genitivus az ασέβεια és ádr/.ia eredetét, minőségét fejezi ki, azokat emberi, emberektől elkövetett bűnöknek minősíti és nem az emberek egy faját jelöli. Szóval (18.) versünkben Weisz szerint is „általánosan fejezi ki magát az apostol" (i. m. 78. I.) és igaza van Masznyiknak : „mind a kettő (t. i. az ασέβεια és az áőty.icc) nemcsak a pogányokra, hanem a zsidókra is ráillik" (i. m. 66. 1.). Az apostol tehát általában minden emberi istelenségről és erkölcstelenségről szól és a következő versekben (19 — 21. v.) csak indokolja, miért nincs az ily bűnben leledző embereknek mentségük avval szemben, hogy Isten őket haragjával sújtja. Arról sem lehet szó, hogy a 21. verssel a pogányság keletkezésének leírása kezdődnék, úgy hogy az előző (18—20.) versek az emberiségnek ezt megelőző korát jellemeznék (Luthardt i. m. 410. 1. V. ö. Weiss is í. m. 82. 1. jz.). Az összes (18—21.) versekben az állítmányok praesensben állanak s így a jelen időbe helyeznek minket Most és mindenkor igaz, hogy Isten haragja az istentelen és igazságtalan embereket sújtja s hogy nekik ezért mentségük nincsen. A 21. versbeli γνόντες, mely a 19. vers állítását megint felveszi (Weiss i. m. 82. 1.), sem azon idő istenismeretét jelenti, mely a bálványimádás keletkezését megelőzte, hiszen épen a 19. vers a jelen időre nézve mondja, hogy Isten lénye nyilvánvaló és nem azt, hogy nyilvánvaló volt. De a 21. vers aoristosai (δόξασαν s rt χαρίστησαν sem vonatkoznak azon múltra, mely a bálványimádás keletkezését megelőzte, hanem arra, amely a jelent megelőzte, melyben az emberek az istentelenség és az igaztalanság = ασέβεια és dŐLv.ia állapotában vannak és ezt hiába akarják mentegetni (L. Hofmann Die heil. Schrift neuen Testaments 3. rész 1868. 32, 33. 1.). Nem áll tehát, hogy legalább a 19 sk. versekben (ha nem is a 18-ban) az apostol a pogányokat tartja szem előtt (mint Weiss i. m. 78. 1. állítja). Ha azonban az apostol az eddigi versekben nem is szól csak a pogányokról, akkor legalább talán a 22. és követ kező versekben teszi ezt. Nemcsak Luthardt mondja, hogy
