Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

Háború és tlieologia. 61 Frigyes szavával

1) ellentétben nem a mi részünkön volnának az erősebb bataillonok és — posito, sed non concesso — fizikai erőnk előbb találna elfogyni az erkölcsinél, consequenter a mi ügyünk veresége Isten vereségének tűnnék fel. Ez veszedelmes játék Isten gondolatával. Mi is bízunk, tűrhetetlenül bízunk Isten megsegítő kegyelmében, de kegyelmében úgy, mint Dániel (9, 18) s azért alázatos szívvel lemondunk arról, hogy az isteni gondviselés és világkormányzás útjait a mi erkölcsi ítélkezésünk kategóriáival előre kiszámítsuk és kiszabjuk. Amennyire kétségtelen az ethika jóváhagyó ítélete a szoros értelemben vett védelmi háborúra vonatkozólag, épen olyan mértékben biztosan éri az ethika kárhoztató Ítélete az önkényes hódító és rabló hadjáratot. Ellenben kérdés tárgya lehet az, hogy nincsen-e a kettő között a háborúnak olyan átmeneti alakja, mely az ethika külön figyelmére méltó? Ebben az irányban kiválóan érdekesnek tűnik fel Seeberg berlini theologiai tanárnak a háborúról vallott felfogása, melyet 1911-ben „System der Ethik" czímen megjelent munkájában

2) fejtett ki. Néhány mondatát hadd idézzem eredetiben. Die Notwendigkeit des Krieges ist darin begründet, dass die geschichtlich erworbene Geltung und Stellung keine konstante sein kann, sondern durch Schwächung oder Steigerung der nationalen Kraft sich ändert . . . Der Starkgewordene braucht mehr Raum in der Welt als einst und er kann ihn nur gewinnen auf Kosten derer, die einst stärker als er waren . . . I Demgegenüber] ist der Krieg die Kraftprobe zweier Nationen oder die akute Entscheidung über ihre geschichtliche Geltung . . . Der Krieg hat deshalb nichts mit roher Selbstüberhebung oder mit räuberischen Tendenzen gemein, sondern er ist das Mittel, durch das eine Nation einer anderen gegenüber die internationale Stellung erwirbt, die ihr vermöge ihrer Kraft faktisch zukommt. — Igy Seeberg.

3) Felfogása, különösen ha a theologiai erkölcstan történeti összefüggéseibe illesztjük bele, kétségkívül igen érdekes példáját szolgáltatja annak, hogyan tükröződhetik még a keresztyén ethikában is egy erejének tudatában levő nép világtörténelmi helyzete és aspirácziója. A háborúnak azt a formáját, melyet Seeberg jellemez, a jogos nemzeti érvényesülés háborújának lehetne neveznünk. A keresztyén erkölcstan szempontjából a háború ezen formájának jogosúltságáról lehet vitatkozni. Szerencsére a történeti helyzet úgy alakúit, hogy a hatalmas német népre vonatkozólag is minden kétségen fölül áll a jogos nemzeti önvédelem esete. ') „Gott ist bei den stärksten Bataillonen." System der Ethik im Grundriss dargestellt. Leipzig 1911. 8) L. i. m. 135. 136. o.