Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
32 D. lírdós József. kodásból és azzal a czóllal teljesít bárki, hogy azok révén az Istennel való kiengesztelódésre és ennek nyomán a megigazulásra eljuthasson. Ilyen cselekedeteket sürgettek a farizeusok, akik az embereket a saját akaratukra ós erejükre utalva azt hirdették, hogy a törvény teljesítése által szentséget és igazságot lehet kiérdemelni Isten előtt; ilyenekkel hivalkodtak a zsidóskodó tévtanítók, akik a ηεριτομή felvételét és más törvényszerű rendelések betöltését üdvszerző hatályúnak hirdették; ilyenek ellenében vitatkozott Jakab is, aki a bűnein bánkódó embert nem arra inti, hogy cselekedeteivel iparkodjék kiérdemelni a kegyelmet, hanem arra, hogy tisztítsa meg kezét, szívét, keseregjen, gyászoljon és sírjon bjlnös volta miatt, közeledjék Istenhez, alázza meg magát Ο előtte és cselekedje a szeretet királyi törvényét. Ám, ha valaki csak egy dologban is vétkezik a törvény ellen, az egész törvénynek megrontásában bűnös, még ha különben megtartotta vo-lna is a törvény többi parancsolatait. Következésképpen Jakab szerint· éppenúgy nem lehet megigazulni a törvény cselekedeteiből, mint ahogy Pál szerint a megigazulás törvény cselekedetei nélkül jő létre. Annak okáért, eme fogalmi és lényegi egyezőség láttára indokolatlannak tartjuk azt a felfogást, mintha Jakab Pállal vitatkozni akart volna az evangéliom bármely tétele, illetőleg közelebbről a megigazulás feltétele és módja fölött. Ε tekintetben és ily szempontból a Pál leveleivel vagy gondolkozásával ellentétbe állítható utalás vagy vonatkozás nem található a Jakab levelében. Egyébiránt mellesleg megérintjük, hogy a hit és cselekedetek ellentétbe állításának gondolata nem Pál apostoltól ered, mint szintén a megigazulás tanfogalma sem tulajdonítható közvetlenül a pogányok nagy apostolának. Ama gondolat és eme fogalom megvolt már a választott nép kánonában és köztudatában, csakhogy a farizeusi hagyomány az írás betűinek szolgasága alá görnyesztette a lelkeket és így állott elő az a nagy ellentét, amelyet az evangéliom egyenlít ki tökéletesen. Ezt a kiegyenlítést találjuk meg Jakabnál, amint erről az eddig mondottakon kívül még, a következő tételben közlendő párhuzam és összhang is tanúskodik. Jakab és az írás. Jakab minden egyéni sajátsága és felfogása mellett is teljes összhangban van az írással. Az ószövetségi könyvek beható ismerete alapján találóan válogatja ki azokat a gondolatokat és részleteket, amelyeknek a maga nézlete keretébe való beillesztésével igazolja, hogy Mózes és a próféták szellemerkölcsi iránya és czélzata a Jézus tanításában érvényesült igazán, híven és tudatosan. A levelében található ószövetségi
