Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája. 31 elő hit mivoltáról és értékéről igyekezett kioktatni, megmagyarázván nékik, hogy azok a cselekedetek, amelyekről δ beszél, nem törvény cselekedetei, amelyeket törvény állapít meg és amelyeknek teljesítését büntetés és kárhozat terhe alatt követeli a törvény: hanem olyan cselekedetek azok, amelyek a Szentlélek által ajándékozott és táplált hitből fakadnak, mint ennek a gyümölcsei, bizonyítékai. Nem ér tehát semmit, ha valaki csak mondogatja, hogy Jézusnak világmegváltói küldetésében hisz, vagy hogyha elhiszi mindazt, amit a Jézus követői és hívei hisznek, úgyde ezen a hivésen kívül semmi egyebet nem tesz, sőt azt várja ós igényeli, hogy ezért a hívésóért viszonzásképpen vagy jutalmúMdvezüljön, holott nem jár a Jézus nyomdokiban, sem az Ο parancsolataira ügyet nem vet. Az ilyen embernek ilyen módon értelmezett hite, jobban mondva hivése holt, ennélfogva az idvesség elérésére merőben képtelen. Az élő hit ellenben nem tisztán értelmi meggyőződés, sem nem történeti tények elhivése, sem nem csupán szájjal való vallástétel, hanem cselekedetekben észlelhető és megnyilatkozó hűséges ragaszkodás, rendületlen bizodalom az Istenhez és az Ο örök üdvtervét megvalósító Jézus Krisztushoz, a Szentlélek kegyelme által. Lényegileg Pál apostol ugyanígy tanít a megigazulásról, amennyiben ő mind a holt cselekedetek, mind a holt hit hiábavalóságával ellentétben szintén azt hirdeti, hogy a szeretet által munkálkodó hitnek van értéke, ereje s megigazulást eszközlő hatása (Gal 5 C). Azt azonban nem lehet tagadni, hogy már a régi exegetáknak feltűnt az a körülmény, hogy Pál és Jakab kifejezései, a megigazulás feltételere, módjára vonatkozólag különbözőképpen és eltórőleg értelmezhetők. Ezzel azt akarták jelezni, hogy habár mindkét apostol alapgondolata azonos is, mindamellett nyilatkozatuknak párhuzamos mérlegeléséből ellentétes következtetésekre lehet jutni. Ilyen felfogás azonban csakis a szavakhoz ós a szöveg betűihez való görcsös ragaszkodás folytán állhat elő, mert közelebbről véve szemügyre a contextust, minden látszólagos ellenmondást eloszlathatunk. Pál határozottan így szól: „Úgy vélekedünk, hogy hitből igazul meg az ember, törvény cselekedetei nélkül" (Eów3. i 8) és ismét: „Nem törvény cselekedeteiből igazul meg az ember, hanem a Jézus Krisztusban való hit által" (Gal 2 1 6). Itt tehát a törvény cselekedetei, az έργα νόμου a megütközésnek ama köve, amelyben a kritika megbotlik és másokat is megbotlani enged. De ugyan hát mik azok a törvény cselekedetei, amiknek Pál szerint a megigazulásra semminemű befolyása vagy hatása sincs? Felelet: azok a cselekedetek érvénytelenek, amelyeket a törvény szövegéhez való merev ragasz-
