Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig

Az antihellenisitkus apológi az flskeresztyén egyházban. 287 ságát, Eddig én beszéltem, mondja, a többire vonatkozólag amint említettem, találhatsz azőÍrásaikban szavakat,amelyeket még csak utánozni sem lehet s amelyek be is teljesedtek (XVII. 1). Ezt tanítja az evangelium, amelyből, ha olvasod, megismered az erőt, amely benne van s (II. 7). Aristides teljes határozottsággal hirdeti tehát a keresztyén vallás igazságát s nem elégszik meg azzal, hogy számára a többi vallások sorában egy szerény helyet biztosítson, ilyenforma megjegyzéssel: minden vallás hasznos, a keresztyén vallás is. Nem. bármilyen fenyegetett volt is az ifjú keresztyénség helyzete, habozás nélkül hirdeti, hogy a keresztyén vallás mellett más vallás jogosultságra számot nem tarthat. Közeledjenek hát azok, kik Istent nem ismerték meg ós örökkévaló beszédet nyernek (XVI 18.); annyival inkább, mert ez Isten kifejezett akarata, s azok, akik nem engedelmeskednek neki, fájdalmasan fogják ezt megbánni: előzzék meg hát e rettenetes Ítéletet, amelyet Jézus, a Messiás fog elhozni az emberi nemre (ibidem). Amint művének czíme mutatja: „Apologia, amelyet Aristidesa philosofus írt az istenfélelem számára", mint philosophus lép sorompóba a szorongatott keresztyének megvédésére; aki nem tartja szükségesnek, hogy korábbi nevét és foglalkozását elhagyja. Mint keresztyén sem mond le a philosophiáról ós ez a körülmény a kettőnek, a keresztyénség ós philosophia egymáshoz való viszonyának megértése szempontjából mint Harnack is hangsúlyozza, (Dogm. Gesch.) nagy haladást jelent. Az apostol az emberi bölcseséget még balgaságnak tartja. Aristides már úgy gondolkodik, hogy mint philosophus foghat a kereszténység ügyének megvédelmezóséhez. Önmagától vetődik fel a kérdés, hogy vájjon ez a felfogás nem vezet e a keresztyén vallás lényegének félreértésére. Felfogása szerint a keresztyénné levéshez nem tartozik hozzá mint sine qua non az emberi bölcseségnek való hátat fordítás. Ha, mint láttuk, hangsúlyozza is azt, hogy pusztán az emberi értelem segítségével a keresztyén igazság mibenlétét nem foghatjuk fel, azért hozzá teszi, hogy a keresztyénség nem ellenkezik azzal, sőt maga is bölcsesség, de olyan, amelynek gyökere nem az emberi észben van. A keresztyénség isteni eredetű bölcseség. Ezt a később Justinus által erősen hangsúlyozott gondolatot már ő is felemlíti. .. . Valóban ők (a keresztyének) azokhoz tartoznak, akik az igazságot megtalálták, amennyiben ide-oda jártak és keresték, és abból, amit mi megismertünk, beláttuk, hogy ők állanak egyedül az igazság megismeréséhez közel. (XVI 1.) Justinus. Pogány hitének elhagyására a keresztyének állhatatossága indítja (II. Apol. 18). Ez feladatunk szempontjából nagyon fontos körülmény, mert hiszen bár philosophus