Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Alkalmi közlemények - Beköszöntő. A szerkesztőségtől

2 Dr. Szelényi Ödön. sággal folyik a vizsgálat elfogulatlansága, tárgyszerűsége, a mit tudományos munkában fülcsiklandozó stilformákért feláldozni nem szabad. A meggyőzésnek, megértetésnek legegyszerűbb eszköze a világosság, a félreértést nem tűrő szabatosság, a mely a tudományos stílusnak, ha egyúttal kiérezzük belőle az író és kutató önzetlen szeretetét tárgya és az igazság iránt, oly szépséget ad, mely az olvasók lelkét önkéntelenül lebilincseli és mellékes szempontok követése alól felszabadítja. Ε komoly, tárgyias hangnak kell érvényre jutnia a tudományos polémiában is. A Theo!. Szaklap egyéb egyetemes érdekű feladatok mellett különös gondot fordít a magyar theologiai irodalomra, történetére, fejlődése irányaira s jelen állapotára is. Ez a munka a mi sajátlagos feladatunk; ezt helyettünk, magyar theologusok helyett senki más el nem végzi. Nem csak a múlt mezején tarlózunk a magyar theol. irodalom emlékei után, hanem a jelenben is meg fogunk látni minden kísérletet, a melyben komoly tudományos törekvés tükrözik. A hazai egyházak történelmének közérdekű forrásait sem rekesztjük ki lapjainkról, mert történelmi érzék és gondolkodás a feldolgozott munkák egyoldalú tanulmánya nyomán nem születik. Szükségünk van az eredeti források levegőjére. Nem szegődünk egyetlen párt szolgálatába sem, mert ez is gátolná a vizsgálat szabadságát. Tiszteljük mindenkinek tudományos meggyőződését, megbecsüljük munkája eredményét s a harczban álló argumentumok csatája felett ott kell lebegnie a tudományos igazság minden ellentétet kiegyenlítő szeretetének s a munkatárs megbecsülésének, még tévedésében is. Csak az találjon zárt ajtókra, a kiben a tudományos kutatás feltételei egyáltalán hiányzanak, s főkép a ki az igazság érdektelen szeretetéig fölemelkedni nem tud.