Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete

Hartmann F.de vallásbölcselete. 281 melynél sokkal következetesebb a Schopenhauer nitilismusa.

1) Egyébként van érdeme Hartmann pessimismusának is, midőn a felületes optimismussal ellentétben a lét rémes oldalait kiemeli és tudatossá teszi, hogy a világnézet kialakításához a létező baj és szenvedés is számbaveendő. Csakhogy az δ pessimismusa is eudaemonistikus alapon nyugszik és így nem igen alkalmas arra, hogy az eudaeinonismust legyőzze és az erkölcsi törekvést lehetővé tegye. (Píleiderer).

2) Az is kétségtelen, hogy Hartmann jóval közelebb áll a theismushoz, (v. ö. i. m. 226.) mint a hogy beismeri, polémiája onnan ered, hogy a maga concret monismusának elsőbbségét és jövendő diadalmaskodását kimutassa. így aztán sok egyezés van közte és Eucken között is, (Isten nem létező lét, hanem levés, nem transcendens de immanens stb.) csakhogy ez utóbbi a szellemi életnél helyesen hangsúlyozza a személyi vonást. Hartmannnak meg kellett volna tennie a lépést a tudattalan Absolutumtól a tudatos Absolutuinhoz és le kellett volna győznie a tanában meglévő dualismust az észnélküli akarat és passiv ész között, akkor a vallás lényegéről és alkotórészeiről hangoztatott sok mély és világos nézete sokkal jobban érvényesülhetett volna és hathatósabban termékenyíthetné meg a jelenkori vallásbölcseletet.

3) Dr. Szelényi Ödön. ') Különben ebben is van bizonyos positivum. V. ö. Volkelt ·. A Schopenhauer, 3. 336. s. k. ') A pessimismus mélyreható critikáját adja Alexander Β.: A XIX. század pessimismusa cz. tanulmányában. Budapest 1884. 3) Itt emelítjük meg, hogy Hartmannnak egyéb művei és dolgozatait is kiaknázhatók vallásphilosophiai szempontból. így ennek körvonalai már a Philosophie des Unbewussten-ből is kiviláglanak. Továbbá Grundriss der Metaphysik 1908. Kisebb czikkek a Westermann's Monatshefte cz folyóiratban (1890), továbbá a Gesammelte Studien und Aufsätze cz. kötetben (Berlin. Düncker 1876.) Ein chinesischer Klassiker (Laotse) 166 — 189. stb. de a velejét mégis az általunk ismertetett főmű foglalja magában, különben is régebbi dolgozatait is ebbe dolgozta bele.