Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
ll artma mi Ede vallásbölcselete. 279 Hartmann szerint az egyházi fegyelem, egyházi szervezet, aesthetikai cultus. áldozat, ima, szentség tulajdonkép mind fölösleges dolog, az igazi istentisztelet az objectiv üdvfolyamatban való részvétel, (i. m. 324.) Csak a „Dienst am Wort" maradhat meg, mert czélja a subjectiv üdvfolyamat megindítása élőszóval és írásban való tanítás által, de lehetőleg szónoklati eszközök felhasználásával is. Csakhogy „an Stelle der Predigt des heteronomen Gesetzes und des heterosoterischen Evangeliums hat die Predigt des autonomen Gesetzes und des autosoterischen, neuen Evangeliums zu treten, welche nur die Religion des immanenten Geistes zu bieten hat." (i. m. 326.) — Hát bizony ez az új „hit vagy cultusközsóg" igen keveset nyújt a vallásos kedélynek ós gazdagság tekintetében nem állja ki a versenyt a Comte-féle· „humanitas"-vallás cultusával. Bevezető szavainkban már utaltunk Hartmann vallásphilosophiájának általános jelentőségére. Kiemelték ennek sok becses oldalát kiváló theologusok is Biedermann, 1) Happel 2) Pfleiderer. 3) De az olyan túlzásokat, aminőkbe leghívebb követője Drews esik, mégis erélyesen vissza kell utasítanunk. Ezt mondja: „In Hartmann erhebt sich der germanische Geist zum völligen Bewusstsein seiner selbst... zu einer Weltanschauung, welche nicht blos die Grundgedanken der alten germanischen Mythologie wieder erneuert, (?) sondern durch Anknüpfung an das Judentum die erhabensten Gedanken aus dem tiefsten Schachte der gemeinsamen arischen Denkweise selbst heraufholt." (Dr. A. Drews: E. v. Hartmanns philosophisches Sytem im Grundriss. Heidelberg 1902. 598). Ez a panegyris nem illeti meg Hartmannt, de nincs is szüksége reá. Egyes szép, talpraesett fejtegetéseit vagy megjegyzéseit mi is kiemeltük és itt-ott utaltunk egyes tévedéseire és fogyatékaira is. Részletes bírálattól helyszűke miatt tartózkodunk, csak futólag utalunk egyik legnagyobb hiányára, arra. hogy elő valóságórzéke nincs, azért törli el egy tollvonással a történeti elemeket és nem képes a tételes vallások alapvető tényeinek és személyiségeinek helyes értékelésére. Legnagyobb hiánya azonban istenfogalma. Legélesebb támadásait ő azért intézi a theismus ellen, mert az az istent személyiségnek fogja fel, ő pedig az unalomig ismétli, hogy ép ez a tulajdonság nem illetheti meg az istent, mert személyiség és absolutság egymást kizáró fogalmak. Az ő istene természet') A. E. Biedermann: Hartmanns Religionsphilosophie. Prot. Kirchenzeitung 1882. ") J. Happel: H. Religion des Geistes nach ihren Verdiensten und Schwächen gewürdigt. Jahrbücher für prot. Theologie 1884. 3) t). Pfleiderer: Geschichte der Religionsphilosophie. Berlin 1893. 522 544.
