Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
Hartmann Ede vallásbölcselete. 1) Hartmann néhány kisebb critikai jellegű művel lépett a vallásbölcselet terére. A tételes keresztyénséggel akart mindenek előtt leszámolni, különösen annak protestáns formájával. Mivel az álnév alatt megjelent első mű (F. A.i Müllers Briefe über die christliche Religion 1870.) visszhang nélkül maradt, csak akkor szólalt meg ismét, miután Strauss: „Der alte und der neue Glaube" cz. műve (1872) élénk mozgalmat váltott volt ki. Hartmann mintegy folytatja és betetőzi Strauss törekvését. ,.Die Selbstzersetzung des Christentums und die Religion der Zukunft" Berlin 1874, valamint „ Die Krisis des Christentums in der modernen Theologie" Berlin 1880 cz. műveivel, melyek már visszhangot is kelteltek. F. A. Müller levelei és Strauss munkája szöges ellentétet állapítottak meg a keresztyénség között, melyre a mai nemzedék hivatkozik és a modern világnézet között, mely szerint a mai nemzedék él. Strauss tehát tagadásba vette, hogy még keresztyenek lehetnénk és a keresztyénséget az új világnézettel, azaz a természettudományi inaterialismussal akarta pótolni. Ezt az indítványát azonban egyhangúlag visszautasították ós vele szemben sokan különösen arra hivatkoztak, hogy a keresztyénség fejlődése rég túlhaladt nemcsak az új testamentomon, hanem a symbolikus könyveken is és hogy kivált az ú. n. liberális protestantismusban modern és mégis igazi keresztyén szellemi tartalom foglaltatik. Ε pontnál lép Hartmann sorompóba, midőn ép a liberális protestantismust veszi bonczkése alá. A modern liberális Protestantismus — mondja Hartmann (Die Selbstersetzung cz. művében) csak szükséges következése a reformatióban uralomra jutott protestáns elvnek. Az egyház csalhatatlansága elleni tiltakozás kényszerűséggel maga után vonja a szentírás csalhatatlanságába vetett hit megrendülését, a szabad kutatás követelése pedig oda vezet, hogy a keresztyénség positiv tartalma mindjobban megcsappan. ') Tudtunkkal ez az első részletesebb ismertetése H. vallásbölcseielének magyar nyelven, mert Kovács Ödön érdemes műve 1878-ben jelenvén meg H. főművét nem méltathatta. Kovács : A vallásbölcselet kézikönyve. II. 2G9-272.
