Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
A háború és az Ó -Testamentom. 257 hogy Jesajás prófétiája győzött, Jeruzsálem felszabadult Szanherib ostroma alól 701-ben! 1) Azonban ez nem jelenti azért Judára nézve Jahve végleges kegyelmét. Jeruzsálem nem önmaga értéke miatt szabadul fel, de azért, mert az „eszköz" alkalmatlannak bizonyult. Azért a nagyszabású esemény csak „egy episódja Jahve üdvtervének", csak kitolása és elhalasztása az ítéletnek, v. ö. 22 4_ 1 8. A kortársak azonban nem így fogták föl, de Jesajás intentiójával merő ellentótben úgy, hosry Jahve Jeruzsálemet minden áron meg akarja védeni. Ily módon Jesajás prófétiája tápot adott a túlzó nemzeti iránynak. Ez által a prófétaság a háborúról való felfogás tekintetében újból leesik arról a magaslatról, ahová feljutott, ami veszélyes, sőt végzetes lett a nemzet jövőjére is. Szigorúan vésztjósló próféta Mikha is. Könyörtelenül rámutat ő is nemzete bűneire s ezek folyomáriyaképen hirdeti, hogy Jahve rommá teszi nem csak Samáriát, a testvérország fővárosát, de szántófölddé s erdővé teszi magát Jeruzsálemet is 3 1 2. Classikus helye ez a prófétai irodalomnak, nemcsak tartalma miatt, hanem azért is, mert mikor Jeremiás prófétát hasonló tartalmú beszédei miatt halálra akarják ítélni, csak úgy menekedik meg a biztos haláltól, hogy egyesek Mikha idézett jóslatára hivatkoznak, kinek mégse törtónt e miatt semmi bántódása Jer26 l 8. Egyébként a próféta ide vágó gondolatai Ámosz és Jesajás gondolataival rokonok, azért bővebb tárgyalásukat itt bátran mellőzhetjük. Az Ó-Testámentom a VII. században, egészen annak utolsó pár évtizedéig, nem említ egyetlen prófétát sem. Ennek magyarázatát a traditió abban találja, hogy Manasse judai király halálra üldözte s kivégeztette az élő szó eme bátor harczosait II. Kir 21 1 6, 24 3 4. Azonban ha ennek a hagyománynak lehet is némi alapja, valószínűbb mégis, hogy ennek a kornak azért nem voltak prófétái, mert nem voltak háborúk, melyek mozgásba hozták volna a lelkeket s szólásra késztették volna az arra hivatottakat. Mihelyt azonban újból vészjelek tűnnek fel a keleti láthatáron s mikor Judáig is elhat a skythák fergetegszerű háborújának a híre; amikor maga Assyria is ingadozik s Assyria legyőzőjével szemben a bukás örvénye szélére kerül Juda is, — egyszerre feltűnnek ismét a próféták: Jeremiás, Cefinia, Nahum, Ezékiel. Nem állítjuk ezáltal azt, hogy csak a háborús idők vetették felszínre a prófétákat, de azt igen, hogy Isten akkor küldötte őket, amikor épen a legnehezebb feladatok vártak megoldásra. Az az idő, melyben Jeremiás élt, talán még változatosabb volt eseményekben, mint Jesajás föntebb vázolt kora. Sőt ez a kor nehezebb problémát nyújtott Juda népének, ') A nagy eseményt jóval későbbi időpontra teszi Staerk i. m. 105 kk 1 Theol. Szaklap. XIII. évf.
