Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

26 D. lírdós József. Távolról sem tekinti haszontalanoknak, vagy feleslegeseknek a cselekedeteket, azonban különbséget tesz a törvényszerű cselekedetek és a Szentlélektől vezérelt hívőnek cselekedetei között. Az előbbiek csoportjába tartozó nyilvánúlásokat vagy egyszerű έργα, vagy 'έργα νόμου jelzéssel emlegeti, míg az utóbbiakat -/αλά vagy αγαθά jelzőkkel látja el. Ε szerint vannak «gyfelől törvény cselekedetei, másfelől szép és jó cselekedetek. Amazok nem csupán a mózesi szertartási parancsolatok teljesítése folytán keletkező, tehát szolgai alárendeltségből és kötelességszerűleg végzett cselekedetek, hanem átalában véve a mózesi egységes törvény, azaz a teljes papi kódex betűiben egybefoglalt bárminemű cselekedetek, melyek révén a zsidó az Isten előtt kiengesztelődést, megigazulást remél, vár és igényel. Az ilyen törvényszabta cselekedetekről azt mondja az apostol, hogy általok nem nyerhető el a inegigazulás (Róm 3 2s)· Hogy pedig miért nem igazulunk meg a törvény cselekedeteiből, ezt a tényt az apostol nem azzal okolja meg, hogy még a törvény tökéletes megtartása sem volna elegendő az idvességre, mert hiszen akik a teljes törvényt az utolsó vonásig képesek volnának betölteni, azok megigazulnának általa (Róm 2,

3): hanem azzal győz meg a törvényszerű cselekedetek érvénytelenségéről, hogy rámutat az ember tehetetlen, gyarló, képtelen voltára, amely mellett teljes lehetetlenség az, hogy az Istennel szemközt törvény alapján álló ember, a saját maga erején valósággal ós tökéletes mértékben eleget tudjon tenni a törvény minden rendelésének. Erre a feladatra halandó lény sohasem volt és nem is lesz képes. Ezért és ennyiben a megigazuláshoz nem szükségesek a törvény cselekedetei. Isten igazságának mint ténynek nyilvánúlása törvény nélkül, ingyen, kegyelemből a Jézus Krisztusban való váltság által történik {Róm 3 2

1. 24·). Am, a mózesi törvény által követelt külsőleges, alaki, testi cselekedetek ellenében útal Pál azokra a cselekedetekre, amelyeket a kegyelem Lelkétől vezérelt és új életben járó hivők önként, törvény parancsolása nélkül, mint Istennek tetsző tetteket mutathatnak föl. Ezek azok az erkölcsileg szép ós jó cselekedetek, amelyek a kegyes lélek megannyi természetes tényei {Róm 2

7,2 Kor9 8,Äo/l l

0i 2 Thess2

1

7, 2 Τ im 2'

2

1, 3

1

7, Tit 1

1

6), a szeretet megnyilatkozásai (1 Kor 13), amelyeket gyűjtő névvel a Lélek gyümölcsének nevez (Galb^) az apostol; azonban sohasem tulajdonít nekik megigazulást szerző erőt vagy képességet. Míg Jakab a cselekedeteket szinte megigazító tényezőfii tekinti, mondván: έξ 'έργων diYMtoviat ίίν&ρωηος v.ui ovv. lv. πίστεως μόνον (2 : addig Pál szerint χωρίς νόμοι·, őiá πίσιεως (Róm 3 2ι) ηίατει, χωρίς έργων νόμου (28. ν.) és ismételten csakis όιά πίστεως (Ga7 2

f

i) tv. πίστεως (3

8,

9.). Az έργα ezen eltérő értékelésén alapúi egyfelől a