Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom

242 D

r

. Deák János. ki egymást. Közös azonban mind a három értelmezésnél az, hogy a szó Jahvet mint hadistent jelenti,

1) aminek erősen praktikus, mondjuk egyoldalúan nemzeti felfogása, hogy Jahve csak Izráel seregeinek az ura Ha azonban Jahve tényleg hadisten s Izráel seregei és háborúi úgy szerepelnek, mint Jahveéi, — akkor ebből szigorúan az következik, hogy ha valaki hadi szolgálatra szánta magát, az tulajdonkép nemcsak hazafias, de egyúttal és legfőkép vallásos kötelességet teljesít: Jahvet szolgálja az által is! Más szóval a föntebbiekből Izráel háborúinak szent jellege önként következik. Valóban, háborúra készülni, hadat indítani, még a próféták idejében is annyit tesz, mint „háborút szentelni" Jer 6

4 Mi 31, 6 3 Joel 4

9. A háború szentelése természetszerűleg áldozattal, felavatással s imádsággal történt. I. Sám 13 9. ,

0 Saul maga mutat be áldozatot s imádkozik is (12. v.) v. ö. Jes 13 3 I. Sám 21 f

i, meg szokták kérdezni e fontos alkalomkor rendszerint a szent oraculumot is, hogy Jahve velők lesz-e Bir 20 ]

8.

2

3 II. Sam 5 i

9 kk.; ha erre nem volt már idő,akkor böjtöt hirdettek 1. Sám 14

2

4_

3

Ü. Izráel háborúja tehát „szent" volt ebben az időben és pedig úgy tárgyi, mint személyi tekintetben. Tárgyi vonatkozásban annyiban, hogy szentnek tartották a tábort Dtn 23 1

0_ 1

5, mert ott van maga Jahve I. Sám 21

5. 11. Sám 11.; Szentek voltak a fegyverek, mert azokat Jahve szolgálatára kellett felavatni; szent volt a háború ideje, mert a háború tartama alatt ki voltak zárva a harczosok a prófán életből. Személyi vonatkozásban is szent volt a háború, mert a harczosok Jahvenak voltak szentelve, nevök is Jes 13

s „Jahve előtt" tehát szenthelyen készültek fel a hadra, és pedig úgy, hogy derekukat „előtte' felövezték Num 32 2

0.

2

7. Az ily módon felavatottak azután mintegy cultusi szent közösséget alkottak.

2) A háborúról való ez a felfogás azt a kötelességet rótta a katonákra, hogy bizonyos tisztasági ceremóniáknak vessék magukat alá, mert cultusilag tisztátalan állapotban nem vehettek volna részt Jahve fegyveres szolgálatában se. Ez nem jelentett alapjában véve egyebet, mint hogy távol kellett magokat tartaniok a mindennapi élet prófán körétől vagyis mindattól, ami vallásos felfogásuk szerint akadálya lehetett Jahve imádásának vagy concréten fejezve ki magunkat, legfőkép az áldozati szertartásokban való részvételnek. Erre nézve Dávid története (I. Sám 21) nyújt jellemző adatot, melyből nemcsak föntebbi állításunk helyessége bizonyosodik meg,de megtudjuk egyúttal azt is, hogy cultusilag tisztátalanná tette a férfit főleg a nővel való érintkezés 21 6. Ennek pedig erkölcsi szempontból is messze kiható jelentősége volt a ») V. ö. Schwally i. m. 5. 1. 2) Eredetileg bizonyosan csak a harczosok, mint teljes jogú férfiak alkották a cultusi közösséget.