Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
A háború és az Ó -Testamentom. 237 keletkezési ideje felől nincs egyöntetű megállapodás a theol. tudományban. Ezért itt is, mint az ó-testámentomi vallástörténet sok más kérdésében, meg kell elégednünk ez idő szerint azzal, hogy rámutatunk: mit hoztak újat az irópróféták itt is, illetve mit találunk meg már a prófétaság előtti időben is. Más szóval ez azt teszi, hogy lzráel fentebb vázolt háborús történetet a hat helyett egyszerűség, kedveért két nagy korszakba foglaljuk össze s így tárgyaljuk a szóban forgó problémát is. * * * Az Egyptoinból való kiszabadulás ténye látszólag nem is tartozik kérdésünkhöz, mert hiszen nem saját fegyverei hatalmának köszönhette Izrael, hogy onnan megszabadult. Azonban az a hatalmas esemény, amely lzráel népének születését jelzi, mégis megérdemli, hogy itt is megemlíttessék, mert hatással volt ez nem csupán lzráel istenképzetére s vallására, de természetszerűleg a háborúról alkotott felfogására is. A Vörös-tengeren való átkelés nagy eseménye: Faráo hadseregének megsemmisülése, vagy legalább is a menekülő izráeliek üldözésének a meghiúsulása kétségtelenül történeti tény. Ám bonczolgassuk az ide vonatkozó történeti tudósításokat, szedjük szót azokat alkotó elemeikre, az eredmény mégis csak az marad, hogy ott a Vörös-tengernél lzráel népével valami nem remélt, nagyszabású és korszakalkotó esemény történt, melyet lzráel másként nem tudott megmagyarázni csak vallásos hite erejével úgy, hogy istene: Jahve jött váratlanul hatalmasan az ő segítségére. Ezen felfogás alapján tehát a Vörös-tengeren való átkelés is haditény — s épp ezért ide is tartozik, — csakhogy nem Izraelnek, hanem Jahvenak nagyszabású szabadító haditénye. Ε puszta ténymegállapítás azonban sokkal jelentősebb Izráelnek háborúiról való felfogására vonatkozólag, mintsem első pillanatra gondolni is lehetne. Fontos ez azért is, inert könnyen megállapíthatjuk, hogy ez nem a későbbi kor felfogása csupán, de megvolt ez már a legrégibb időkben is. Az O-Testámentom legrégibb költői darabjai ugyanis harczi énekek; ezek azonban sajátságosan nem a nemzetnek, mint talán várnók, de Jahvenak tetteit éneklik meg s az ő nagyságát magasztalják. Ezek között is a legrégibb az a kis énektöredék, mely a Vörös-tengeren való átkelés becses történeti emléke. Ex 15^-ben maradt ez reánk s az egész csak ennyiből áll: Énekeljetek Jahvenak, csak ő a fenséges : Paripákat vitézestül vetett a tengerbe. A pusztai vándorlás idejéből pedig ez a kis idevágó liturgikus ének maradt fönn:
