Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 227 fájdalom, olyanok is találtatnak, akik a magok hasznáért elhagyják az Isten ügyét. Egyházát idő előtt el ne hagyja, mint némelyek teszik. Ha máshová akar menni, esztendejét töltse ki, és távozását seniorjának jelentse be. Senki magát olyan helyre ne ígérje, ahová nem mehet; mert az ilyen csalással a lelkészek szidalmazására ad okot. Mert a hazugság minden emberben rút dolog, de főképpen rút dolog azoknál, akik másoknak életükkel és tudományukkal tükörként tartóznak lenni. Aki más superintendens birodalmából jön, az az ő tudományáról és életéről bizonyítványt hozzon. Ezt kívánja először az apostol (Csel. 6. 3.) : „Valaszszatok azért atyámfiai közületek férfiakat, kiknek jó bizonyságuk legyen. Másodszor a hamis tanítók elkerülése, akik alattomban becsúsznak, mint az ürge a borz lakába. Ε részben a község gondos legyen s oly tanítót (lelkészt) be ne fogadjon, kinek tudományáról ós életéről bizonyságtevő levele nincs. Előbbi prédikátorát sem bocsássa el boszankodásában önnön fejétől a senior híre nélkül. Mást se fogadjon el, mert gyakorta megesik, hogy a község a hízelkedőkben inkább gyönyörködik. mint az igaz tanítókban. Ez ellen cselekvő vakmerő községet úgy bűntetjük, hogy elveszszük közülük Isten igéjének hirdetőjét. A vasárnapokat és egyéb evangeliumos ünnepeket a gyülekezetek megszenteljék; megemlékezvén istenünk parancsolatjáról. Mert miként a hétköznapok kézimunkára és élelmünk keresésére rendeltettek, azonképpen az ünnepek arra valók, hogy a nép a munkától megpihenvén, az Úr szent igéjének hallgatásában és a sacramentumok gyakorlásában foglalatoskodjék. Sajnos, hogy az emberek most az ünnepnapokon inkább gerjesztik az Isten haragját, mintsem hogy azt magasztalnák; inert csak hivalkodásban, kevélységben. felfuvalkodásban, részegségben, kereskedésben és kalmárkodásban, feddőzósben, pörlósben, tánczolásban. visszavonásban, játékokban és egyéb hívságos dolgokban foglalatoskodnak. Kívánatos, hogy a keresztyének mindezeket elhagyván, magokat az Isten szolgalatjára szenteljék és az ünnepnapokat szentségben és józanságban, atyafiúi szeretetben élve, Isten igéjének hallgatásával, imádsággal, hálaadással szenteljék meg mind templomban, mind azonkívül. A lelkészek erre intsék ós sürgessék hallgatóikat szorgalmasan; és már a gyermekek is oktassák a keresztyénség fundamentomára. A prédikátorok ne lustálkodjanak ; vasárnap két prédikációt tartsanak; ünnepen délelőtt egyet; délután pedig magyarázzák a kátét. Így ők magok is gyarapodnak a tudományban, s a nép is inkább rászokik a prédikációra. Tanítás 14*