Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 219 nem vesznek fel s nem léptetnek előbbre a seniorok és többi pásztorok nyilvános szavazata s bizonyítványa nélkül. Hanem mindenek előtt jó bizonylatot kívánnak azoktól életük feddhetetlenségéről és erkölcseikről Pál apostol (l. Timoteus 3 és 4) szabványa szerint. Ide járul az is, hogy az ilyenek az egyházközönség elé állíttatnak és az esperesek által a menyei tudomány alapjából ós a kiválóbb hitágazatából megvizsgáltatnak. Ezek mellett, ha az egyházi szolgálatra méltóknak Ítéltetnek, bizonyítványt kapnak, mely a mi egyházunk közpecsétjével van megpecsételve. Megtartják tehát a mi egyházaink ezt a bölcsen szervezett rendtartást, egyezőleg a szent hajdankorral és ősegyházzal ; még pedig e szükséges okoknál fogva: Először, hogy a valóságos ós törvényes lelkészek a csavargóktól és kószálóktól megkülömböztessenek. a kik minden biztos és határozott állomás nélkül kóborolnak és az egyházakba behatolnak, hogy azokat megzavarják és azok megfertőztetésére idétlen véleményeiket és hamis hitnézeteiket hintegessék. Továbbá, hogy az egyházak ós egyes hívek biztosan megismerhessék, ha váljon az ő lelkipásztoruk tudománya olyan-e, hogy azokra lelkeiket bizton rájok bízhassák. Az erre vonatkozó törvényczikkek XXVI pontban voltak összefoglalva. Ugyanekkor az ágostai evangélikusok is felébredtek és a református atyafiakhoz csatlakozva 1587-ben a Csepreg városában közösen21 kánont szerkesztettek, melyek a következők: I. Minden prédikátor szorgalmasan feleljen meg a maga hivatásának; tanítson, a templomi közimákon mindig jelen legyen. Aki ezt nem teszi, az jelentessék fel. II. Lelkészi állomásán kívül senki se futkározzék; sem pedig a más vetésébe sarlóját ne vágja, nehogy a fel sem vett atyafiak az övéiktől is megvettessenek. Aki másként cselekszik, esperesétől három forintra büntettessék, mely pénz a zsinat idején való közélelmezésre fordíttassék. III. Az egyház lelkipásztora legyen feje saját egyházának; családját isteni félelemmel kormányozza, hogy szomszédainak és az idegeneknek jó például legyen. Aki másképpen tészen, az az esperes által megbüntettessék IV. Az egyházi szolga ne legyen részeges, viaskodó, játékos, hízelgő, lator, uzsorás, sem pedig vagyon után esengő V. A ruházatban, életmódban, járáskelésben, társalgásban magát se ne alacsonyítsa, se nagyravágyó és dicsőségkívánó ne legyen. VI. Magától kigondolt új rendszabályokat senki ne tegyen; a visszaéléseket meg ne erősítse; elöljárói testüle-