Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 217 Manicheusoknak eretnekségei és Stankarusnak s az Antikrisztus szennyeit védő psychohomakaristáknak hamis tantótelei istennek legtisztább igéiből megczáfolva és kárhoztatva vannak". Kijelentik, hogy „a többi hitvallások között bevették és aláírták az 1556-ban kiadott helvét hitvallást, melynek a genevai egyház lelkészei is aláírtak. És mindazt, aki a mi zsinatunkban megerősített hitvallásunkat vagy pedig ezeket az Isten igéjéből vett czikkelyeket felbontja és ellenkezőt tanít, egyházhatóságilag megbűntetendőnek ítéltük". Ezzel azonban nem lett vége a hitvitáknak; mert az 1568-diki kassai zsinaton „A felső magyarországi igazhitű egyházak hitvallását" újra aláírták ós kihirdették. A hitviták annyira elfajultak, hogy Melius és társai már a vitatkozás módjára nézve is külön nyolcz pontban állítottak fel szabályokat. Ezeket azonban Dávid Ferenczék botránkozással és megütközéssel utasítottak vissza. Sem a sárospataki 1568-diki, sem a nagyváradi 1569-diki, sem a csengeri 1570-diki, sem a herczegszőllösi 1576-diki zsinatok nem tudtak rendet és bókét létre hozni. Végre az egyházuk fejlődését szívükön viselő komolyabb férfiaknak be kellett látniok, hogy theológiai vitákkal rend és fegyelem nélkül egyházakat fentartani nem lehet. Erre a nagy munkára vállalkozott az 1577-dik évi nagyváradi zsinat. Az erre vonatkozó dolgozat ezen czím alatt jelent meg: „Az egyházi fegyelemről, vagyis az egyházi kormányzatnak törvényes alakjáról, mely a magyar nemzetben, a Tiszán innen és túl, Isten igéjéből vétetett és az egyház régibb és újabb tudósainak rendelkezéseikkel összhangzóan, a lelkészek életének és erkölcseinek igazgatása, az egyházban való rendszeres eljárás s a kegyesség és tisztesség fentartása végett szerkesztetett Gönczi Györgynek, a debreczeni egyház lelkipásztorának stb. tanácsából és munkájával. A Krisztus MDLXXVII. évében." Minthogy a sok meddő theológiai vitatkozás tüzében úgy az egyházi, mint a világi férfiak majdnem teljesen megfeledkeztek az egyházi rend és fegyelem fentartásáról és mivel ez még az újkorban is fógyongéjét képezi a hazai protestánsoknak, tehát elég fontosnak tartjuk a XVl-dik század egyik jelesének indokolását is idecsatolni: „Hogy mily szükséges a fegyelem az emberek minden osztályában, az élet és foglalkozás minden nemében, azt legjobbán bizonyítja a mindennapi tapasztalat. Mert midőn az maga egy oly meghatározott szabály és zsinórmérték, melyhez minden szót, tettet, szokást, erkölcsöt, valamint az egész életet ismerni kell: valóban nélküle nem lehet az életnek és hivatásnak bármely nemében is semmit dicséretesen és