Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
192 D. F.rdős József. alá reánk. Ugyanezt az intést, nyomatékosan ismételi Pál apostol 1 Kor 6 n, 15 3 3 Gal 6 7. Ezzel függ össze minden undokság és a gonoszság sokaságának eltávoztatása (1.,,), vagyis a testi ós erkölcsi tisztátalanságtól való őrízkedés ós egyidejűleg a tisztaság megőrzése, ami azt jelenti, hogy az ember egész lényében, azaz testestől-lelkestől olyan ártatlan és szeplőtelen legyen, hogy méltóan fogadhassa be a szívébe beplántált igét; továbbá a töredelmes bűnbánat (4 9. l 0, 5J, mely a világ szerelmének romboló következményei láttára és a féktelen élvhajhászat elmaradhatatlan gyötrelmei által felidézett, kárhoztató ítélet súlya alatt ébred föl a lélekben, amikor megalázkodva, sírva, gyászba borúivá eseng a bűnös a kegyelem után, hogy megbékélhessen önmagával és Istennel. A bűnösség ez őszinte elismerése és az érzület, gondolkozás, akarat megváltozása azt eredményezi, hogy az ember többé nem osztja meg a lényét a világ ós az Isten között, hanem teljes szívből, teljes elméből és minden erőből oda szenteli magát az Isten kizárólagos szolgálatára és dicsőítésére. Szilárd elhatározást és állhatatos kitartást feltételez a sátánnal szemben való ellenállás, αντίστψε τψ διαβόλψ (4 7), amennyiben a sátán, mint a bűnös világ fejedelme szakadatlanul ingerli az embert az Isten ellen való zugolódásra és engedetlenségre. Ebben a gonoszság ősi typusa ellen vívott küzdelemben a győzedelem osztályrészese a hívő keresztyén, mert lehetetlen, hogy az erkölcsi jó és igaz valaha a gonoszság és hazugság martalékául essék. A sátán pirulva kénytelen visszahúzódni és elfutni az Isten Lelke által vezérelt és támogatott hivő elől 1), viszont a hívő lélek a sátán felett aratott diadalom tudatában annál „bátorságosabban menekül Istenhez és alárendeli magát az Ο általa megállapított erkölcsi törvénynek. Az Isten igéje bennünk való munkálkodásáról és építő hatásáról azzal teszünk bizonyságot, hogyha azt nem csupán hallgatjuk, hanem cselekesszük (1 2 2). Aki azt gondolja, hogy az ige hirdetésének, magyarázásának vagy olvasásának puszta hallgatásával eleget tesz ez iránti kötelességének, az az ember megcsalja önmagát és elveszítheti azokat az erkölcsi ós lelki javakat, melyek az ige közvetítésével válnak a hívők tulajdonaivá. A keresztyéneknek cselekedniük kell az igét, egyen-egyen az ige cselekvőinek ήοιηταΐ λόγου kell lenniök, mert az ige nemcsak hallgatást, hanem főképpen cselekvést kíván. Ennek az intelemnek az az értelme, hogy az igét, tudniillik Istennek kinyilatkoztatott akaratát minden keresz') Hermas, Mand. 12: δύναται ό διάβολος παλαϊοαι, χατατιαλαίσαι δε ου δύναται, éav ονν άι·τίατης αντω, νιχηβ·(1ς φζνξετχι αττό οον χατγσχνυμένος. Kálvin·, quamvis continuos insultus repetat, Semper tarnen exclusus discedit.
