Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 191 dolata az, hogy az olajjal való kenéstől tegye függővé a hívő presbyterek imádkozásának sikerét, vagy hogy ez utóbbit amaz előbbi nélkül elégtelen eljárásnak tartsa. Sőt tulajdonkeppen úgy van a dolog, hogy a szöveg szerint az αλείψαντες ε.λαΰι) kifejezésen nincs is semmi hangsúly, mert a lényeg az, hogy a beteg felett való imádkozás hitből fakadó legyen és az Úr nevében történjék. Az άλείψαπες ελαίιο csupán közbevetett, mintegy zárójeles mondatrész, ami későbbkorú másoló közbeszúrása is lehet. Talán így akart az ismeretlen codexmásoló az őskeresztyén korszakbeli jámbor czélzatú gyógyítgatási kísérletezések valamelyes támasztékáúi argumentumot interpolálni a kánonba. Legalább sem az őskeresztyén iratokból. sem a hagyományból nem lehet kimutatni azt. hogy az Idvezítő akár a presbytereket, akár más gyülekezeti hívő tagokat, mint olyanokat, gyógyítási képességgel ruházott volna fel; ebben az esetben a nem presbyterek ós nem hívő emberek ki volnának rekesztve azoknak a hivatásos és képes orvosoknak a köréből, akiket a testi betegségek gyógyításának tehetségével áldott meg az Isten. Viszont kicsoda állíthatná azt, hogy a Jakab levelében csupán az apostolok korabeli presbyterek csodagyógyítási charismájáról van szó, ami azonban már a későbbi időkben megszűnt. Mindez azt igazolja, hogy a szöveg szerint, az olajjal való megkenés nem vallási czélzatú symbolikus cselekmény, amennyiben annak mint kizárólagosan a lankadt testi szervezet üdítése, erősbítése végett alkalmazott gyógyszernek semmi vonatkozásban sincs szertartási jelentősége, hanem igenis van még pedig csodás hatása a hitből eredő imádkozásnak, amely a 15. vers szerint, a gyógyulásra még reményt nyújtó beteg hívőt a bűntudat súlyától mentesíti, Istenhez fölemeli, a testi fájdalmak enyhítése, sőt eloszlatása után megtartja az élet számára. 1) β) Az Istenhez való közeledés, az iránta tartozó engedelmesség és a hozzá intézett imádkozás, közvetlenül a vele való szellemerkölcsi benső viszonyból reánk háramló kötelességek,amelyek azonban szoros kapcsolatban vannak azokkal a feladatokkal, amelyeket a keresztyen embernek közelebbről a saját erkölcsi épsége és móltósága érdekében kell megoldania. Ilyen kötelesség a tévelygés kerülése, μι) πλανΰοΰε (1 1 6), ami abban határozódik, hogy Istenről tökéletlenül, hamisan ne gondolkozzunk, mintha Ο azért tenne próbára erőnket, hitünket, hogy minket kísértetbe vigyen, sőt inkább ismerjük meg igazán az 0 idvezítő tényeit és saját tapasztalatunk nyomán tegyünk vallást arról, hogy mindaz, ami ide alant jó és tökéletes, Ü tőle, a világosságok Atyjától onnan felülről száll ') V. ö. Soltész E. Beteg hívek lelki gondozása. Debreczen, 1903. ι
