Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 183 Keresztyén társadalmi erények. Ez a tételczíin talán nem egészen találó, mégis mutatis mutandis többé-kevésbbó alkalmazható annak az erénycsoportnak a jelzésére, amelyet a Jakab ethikai világnézletének ismertetéseképpen még elmondani szándékozom. Az δ korában a keresztyén társadalom berendezkedése, ténykedése és irányzata oly egyszerű, igénytelen és eszményi volt, hogy a mai értelemben vett alkotmányozó feltótelek és szervezeti kellékek teljesen mellékeseknek mutatkoztak, minthogy a hívők a keresztyénség erkölcsi tartalmát tökéletesen kifejezve látták az evangéliomban és apostoli levelekben, illetőleg a Krisztustól ós apostolaitól rájok szállott paradoseisben. Pál apostol ugyan társadalmi szempontból is adott egyes utasításokat a gyülekezeteknek és enemű elvei a keresztyén közösség alapjaiul szolgálnak mind máiglan, mindazonáltal az δ sociális formulázásai szintén sokkal vázlatosabbak, mint a paragrafusokba szedett későbbi, főleg modern statutumok. Az apostoli gyülekezetekben, mint helyi önkormányzatú, független önállóságú közösségekben a kebelbeli fegyelem gyakorlása és az erkölcsiség tisztasága felett kellőleg őrködtek az egyes presbyteriumok, élükön minden egyes gyülekezetben a vezető presbyterrel, vagyis az ezzel azonos hivatású és jogú episkopossal mint lelkipásztorelnökkel és ezeket az egyes tagozatokat a Krisztusban, mint egyedüli Főben vetett hit s a szívekben munkálkodó szeretet kapocsa fűzte össze egységes élő szervezetté. A világi és állami hatalommal való viszonylatukban meg elegendő normativum volt az engedelmeskedés elve, azzal a hozzáadással, hogy a hit dolgaiban és az evangéliomi igazság megtámadtatása vagy veszélyeztetése esetén inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek (Ap Cselb.^). Ily egyszerű életelvek és szellemerkölcsi törekvések mellett ami ártatlan életű és evangéliomi gondolkozású Jakabunk csakis azt óhajthatta, hogy az δ gyülekezete tagjainak és a diasporabeli atyafiaknak társas élete összhangzó legyen az igazság beszédével (1 1 8), a szabadság tökéletes törvényével (1 2f t), a szívekbe beoltott igével (1 2 1), tudniilik az evangéliommaí ós híven tükrözze vissza azt a hasonlíthatatlanúl és páratlanul szent életet, amelyet példaképűi szemlélhettek és bírtak a Jézus életében. Innen van az, hogy a Jakab levelében érintett társadalmi erények voltaképpen a keresztyén ember egyéni erényei is egyszersmind s csupán a felebarátokkal való társas érintkezés révén válnak kifelé ható erényekké. Ez erények forrása a szeretet, az emberi szívbe beírt legősibb erény, amely a felebarátok iránt tanúsított önzetlen
