Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
174 D. F.rdős József. vagy ülj le ide a padlóra, vagy a székem elibe : vájjon nem jutottak-e ellenmondásba a hittel, amely tiltja és kizárja a személy válogatást ? és vájjon nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? Hiszen nyilvánvaló, hogy a személyválogató embernek nem lehet rendíthetetlen hite, aki pedig ingadozik, haboz, az nem lehet részrehajlatlan, igazságos bíró, mindenek felett pedig nincs meg benne a felebaráti szeretet. Annakokáért úgy ítéljetek, hogy ne kárhoztasson titeket a lelkiismeretetek és tiszta, nyugodt öntudattal állhassatok meg az Úr előtt. Aretologia. A bűn sötét színekkel ábrázolt jelenségei mellett feltárja Jakab az erény derűs, vonzó, világos képeit, rendszerint majdnem ellensúlyozásául azoknak a romboló hatásoknak, melyeket az Istentől való elpártolás idéz elő az erkölcsi életben. Amiképpen azonban a bűn nyilvánulásainak ismertetésénél csakis a rikítóbb, köznapi ós úgyszólván a levele olvasói között felburjánzott helyi természetű erkölcsi elfajúlások pusztítására mutatott rá, aképpen az erény értékének és áldásainak igazolása végett szintén csupán egyes nyilvánulások felemlítésére szorítkozik. Ennek oka egyfelől az, hogy nem szándékozott olyan tételekről írni, amelyeknek megértetése czéljából bővebb magyarázatra, vagy esetleg másunnan kölcsönzött példák és érvek elmondására volt 'volna szükség, másfelől pedig az, hogy már a levelének szerény kerete és terjedelme is korlátozta a részletezésben, illetőleg a hosszadalmasabb fejtegetésekben. Ennél a pontnál is láthatjuk, hogy Jakab nem ethikai kompendium író, hanem apostol, aki azt és annyit ír, amit és amennyit a hivatása és az alkalmiság megkíván. Innen van az, hogy az erényről szóló nézlete hézagos, hiányos, kiváltképpen pedig a Pál apostol mélyen megalapozott és lélektanilag megokolt, rendszeres fejtegetéseivel összehasonlítva, kezdetleges, kapcsolat nélkül való, majdnem korlátolt. Egy páratlanul hűséges, tiszta életű, példás buzgóságú lelkipásztor alakja elevenedik meg előttünk, amikor levelének olvasása közben higgadt mérsékletét, gyakorlati, majdnem paedagogiai módszerének érvényesítését tapasztaljuk. És, habár ma, annyi idő múltán, aligha találnánk a keresztyén világban olyan gyülekezetet, avagy olvasókört, amely szakasztott párja lehetne az ő levelében elénk táruló palaestinai hívő közönségnek, mindamellett az akkoriban szükségesekké vált erkölcsi tanítások többé-kevésbbó ma is ráférnek úgy egyesekre, mint az egyetemes egyház összes tagjaira. Jellemző körülmény, hogy míg a bűn számos fajtáját leplezetlenül
