Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 167 keresztyéneknek bármi olyas cselekedettől, amely egyszersmind Isten és emberek ellen elkövetett gonoszság. Az ihletett lelkű apostol tehát az erkölcsi világrend összhangjának a szívekbe való beplántálása végett, testvéries szeretettel, egyszerűen csak eme tömör intéssel óvja a hívőket e rettenetes bűn elkövetésétől: Nem kellene ezeknek így lenni, atyámfiai! (3 1 0 b)r Nein annyira rombolónak látszó, de szintén veszedelmes bűne a nyelvnek a mások megszólása, becsmérlése, kisebbítése ν.ηταλαλέίν, ami az Isten iránt való szeretet hiányának és az ezzel együttjáró embertárái könyörtelenségnek bizonysága (4,,). Rút és visszataszító ez a bűn különösen azért, mert rendszerint alattomban, titkolózva, suttyomban pusztít és hol ösztönszerűleg, hol előre kieszelt fondorlattal gázol a mások becsületében, tisztességében, nem törődve azzal, mily károkat, romlást, megvetést okoz oktalan és hazug rágalmaival a védtelen atyafinak. Súlyosabb jellegűvé válik a becsmérlés akkor, ha kölcsönösen gyakorolják egymás ellen azok, akik ugyanazon gyülekezetnek, társaságnak vagy közösségnek tagjai. Ily esetekben az irigykedés, nagyzási kór, hiúság szintén oda szegődik czinkostársúl a χαταλαλων mellé. Ekkor aztán előáll a hivatatlan ós jogtalan ítélkezés bűne is, amely a jogos erkölcsi mérlegeléssel és döntéssel merő ellentótben a saját maga képzelt ós alaptalan bírálatával merészel kárhoztatni. így lesz a becstelenkedő, ο ν.ατσ.λαλών, egyszersmind erkölcsileg megvetendő értelemben bíráskodó, (5 /.ρινών, aki abban keresi és leli gyönyörűségét, ha az atyafiakat ócsárolhatja, gyalázhatja. Ennek következtében a felebarátját vagy embertársát becsmérlő bűnös, ellentétbe helyezkedik az Isten törvényével, amelynek összfoglalata a szeretet; egyszersmind pedig túlteszi magát a törvény egyetemlegesen érvényes hatályán, amelyet pedig tiszteletben tartani kivétel nélkül mindenkinek erkölcsi kötelessége. Ekeppen jő létre az a ferde jelenség, hogy a másokat megszóló ember lekicsinyeli, megsérti és semmibe veszi, sőt kárhoztatja még magát a törvényt is, ami nyilván a legnagyobb mérvű és legmagasabb fokú vakmerőségre ós pöffeszkedésre vall. Ez az erkölcsi kór aztán abban végződik, hogy az illető bűnös teljhatalmúlag mellőzi a törvényt, végképpen nem cselekszik aszerint, hanem csak gáncsoskodik, önbíráskodik, másokat a saját maga által csinált törvény szerint ítél, kárhoztat, holott ehez semminemű joga vagy igénye nincs, mert: egy a törvényhozó és bíró, tudniillik Az, aki megtarthat és elveszthet (12. v.). Minthogy tehát Isten adja a törvényt, viszont a törvény Isten akaratának kifejezője: ennélfogva egyedül néki van hatalma arra, hogy a megszabadulás és idvezűlés, avagy elveszés és kárhozatra jutás, mint legvégső befejező
