Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Könyvismertetés - Dr. Magyar Győzőtől: Révay József, Néró fáklyái
154 Κ öny vismertetés. 154 ábrándjára, mely az üldözések komor korszakában a fenséges jövendő reményével vigasztalta a hívőt. Ezt a boldog időt, Krisztus 1000 éves országát kellett a keresztyén legenda szerint megelőznie a legszörnyűbb üldözésnek, az Antikrisztus korának. Kimutatja, hogy ennek alakja pogány, zsidó és keresztyén elemekből alakult és a legtöbb vallásban nyilvánuló dualizmusra utal. Az ötödik „A Jöldalatti Róma" a katakombáknak nagyon sikerült és élvezetes rajza. Rövid terjedelme daczára minden irányban megismerteti az olvasót tárgyával. De azt, hogy a katakombák a IX. századtól kezdve pusztulásnak indultak, tévesen okolja meg a Rómát feldúló barbárok pusztításaival. Ezek a barbárok az V. században dúlták Rómát t. i. Alarich gótjai és Geiserich vandaljai. Majd a VI. században a keleti gót és görög háborúk viszontagságai közepette érte még pusztulás Rómát. Az „ Okeresztyén élet" czímű dolgozat ismét kevésbbé sikerült. Újólag kitér a keleti mystikus cultusokra s azt az állítást koczkáztatja meg, hogy „a keresztyénség sem volt más, mint egy a sok mystikus cultus körül." Ha különbséget, azaz érdemet lát benne, csak az, hogy nem egy esetben átvette, azoknak egyegy tanát és így gazdagabb lett náluk Külső formákban gazdagodhatott az úton, de ép ez által tért le az egyedül igaz alapról. Az alkalmazkodása, az átvételek jelenségei a megromlása kezdetét jelentik. Hogy a Mithracultusból — legerősebb vetélytársából — sokat magába olvasztott, tény, de azt még nem szabad állítani, hogy Mithra bikaáldozata tér vissza a keresztyénség azon tanában, hogy Krisztus kiömlő vére megváltja híveit. Azt sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy a keresztyénség a mystikus cultusokat utánozta az istentisztelet titkossá tétele által. Még az úrvacsorában is ily mystikus cultus módosított átvételét látja ! Különben a katakombákban talált tárgyak alapján sok jó következtetés van a keresztyének életviszonyaira vonatkozólag. Nagyon szépen kidolgozott czikk „A katakombák művészete." Rámutat a pogány és keresztyén művészet kapcsolatára. Megismertet a katakombákban lévő képek tárgykörével, felsorolja a főbb keresztyén symbolumokat. Még ezek jó részéről is, mint a galamb, a jő pásztor, a hal stb., kimutatia a pogány eredetet. Az utolsó, nyolczadik tanulmány „ Victoria* czímet visel. Szól a fokozatos győzelem főbb állomásairól. A végső, a pogányság bukásával végződő küzdelemnek valóságos symbolumát látja a Victoria oltár miatt kitört harcban. A pogány Symmachus és a keresztyén Ambrosius és Prudentius irodalmi párbaja volt ez. Symmachus u. η. III. relatiója „utolsó akkordja egy titáni küzdelem félelmetesen fenséges symphoniájának." Prudentius költői válasza már a kereszténység diadaléneke volt.
