Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szlávik Mátyástól:· Keresztyén élet- és világfelfogásunk

130 Dr. Szlávik Mátyás. ember, mint Kant és hirdette azt a „radicális gonoszt," a melynek komoly vagy laza felfogásával Lnthardt szerint áll vagy esik a keresztyénség. Ha nem komoly valóság a bűn, úgy nem komoly a megváltást hirdető evangelium sem. Még Nagy Frigyes is vallotta ezt a „meggyökerezett gonoszságot" mi bennünk és mi közöttünk. Csak Goethe, a németek fejedelmi költője idegenkedett tőle. Hogyan valósul most már az embervilágban a ker. életés világfelfogás szerint az erkölcsi életideál ezzel a velünk született eredendő bűnnel szemben? felelet reá: a vallás segítségével, lévén a vallás az erkölcsi életideál valóságában vetett hittel azonos. Az isten annak hordozója és megvalósítója a Jézus Krisztus történeti személyisegeben s az általa megváltott bűnös ember megtérésében és újjászületésében. Az ő kegyelemereje által áthatott s újjászületett akarat annak a megvalósítója, tehát a jó istennek műve mibennünk és miáltalunk. Mily messze mögötte áll a felfogásnak az erkölcsi erőket nélkülöző u. n. autonom vagy vallástalan morál, a melynek nincs életerős erkölcsi érzülete és akarata. Az erkölcsiség elválaszthatatlan egységben van a vallással, mely utóbbi előbbinek nélkülözhetetlen segédereje. Az erkölcsiségnek a vallással való szoros összefüggését az újabb idők legnagyobb ethikusa Schleiermacher és elismeri. Olyan közöttük a viszony, mint a szabadság s a függőség viszonya. A hit mind a kettőnek közös életforrása és magasabb egysége. Herrmann ethikájának (5. kiad. 1913.) nagy érdeme, hogy korunkban érvényre emelte a keresztyén felfogás valláserkölcsi lényegét s a valódi erkölcsiség vallásos alapjait, a midőn azt tanítja, hogy a vallás nem világ- sem természetfeletti istenismeret vagy dogma, hanem személyes élet. mely egyúttal alapja és forrása minden valódi erkölcsiségnek. Nézzük csak közelebről a vallás és az erkölcsiség viszonyát a keresztyénségben. Találóan mondja Luther, hogy a hit „ein lebendig, geschäftig, tätig, mächtig Ding", vagyis élő hit a tiszta érzületben s a tevékeny kiható életben. Egysége az az erkölcsinek s a vallásosnak a hívő lélekben. A keresztyénségben, mint eminens ethikai vallásban, az istentől való függőségi viszonyunk egyszersmind a legmélyebb szabadság lelkiismereti viszonya. A hitből, mint a vallásosnak és erkölcsinek magasabb egységéből relativ önállósággal fejlődik ki az erkölcsinek tere szemben a vallásossal. Mert hát az erkölcsi elvek, az erkölcsi élet és öntudat a maga normáival magára az istenre vezetnek vissza, s maga a törvény is, mely mint észszerű törvényünk nekünk feltétlenül parancsol, az istennek kijelentett akarattörvénye. De továbbá az öneíhatározás s az erkölcsi intelligentia képességét is neki köszönhetjük,