Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szlávik Mátyástól:· Keresztyén élet- és világfelfogásunk
Keresztyén élet- és világfelfogásunk. A keresztyénség nem a törvény, hanem a megváltás vallása, mely új embert és új világot akar formálni a bűnös emberiségből. Benne az isten-és emberszeretet személyes életközössege lesz erőforrása minden cselekvőségnek és boldogságnak. Erkölcsi idealismusánál fogva az egyéni s a társas közösségnek belülről kifelé való átalakítását czélozza, erkölcsi törvényét isteni tekintéllyel ruházza föl s ennyiben minden ízében idealista élet- ós világfelfogást hirdet. A törvény, amelyet követ, istennek törvénye, s az erő, amellyel követi, istennek kegyelemereje a megtérésben és az újjászületésben. De erkölcsi idealismusa abban különbözik annak ismert philosophiai alakjától, hogy nem az emberiben, hanem az isteniben látja az erkölcsi tökéletesség megvalósulását. Nem az emberiség, hanem az isten az ész legfőbb megvalósulása s legtökéletesebb alakja. A hitnek és a szeretetnek birodalma s a szellemi javaknak benső egészen új világa a keresztyénség. Új életés világrendet teremt az istenországa erkölcsi követelményében. Mint ilyen — Eucken szép szava szerint — nem is kész befejezett rendszer, hanem folyton új feladatokat hirdető örökös probléma. Ez új élet- és világfelfogás a keresztyénségben Krisztus személyiségéhez, igehirdetéséhez és életművéhez van kötve. Erkölcsi tekintetben is ő „az út, igazság s az élet." Minden ízében egységes alkotó egyénisége több egy normális embernél, mert δ az istenember, kinek lénye egyetlen varázserővel hat a benne hívőre. Evangéliuma erkölcsi szempontból is „istennek ereje a hivők üdvösségére." Legfőbb törvénye az önzetlen isten- és felebaráti szeretet, amelynek hirdetésével a külső törvényszerű cultuscselekvőségektől tisztította meg a ker. erkölcsiséget. Az ő „követése" a világnak, az emberiségnek s benne a keresztyénségnek folytonos megújítása, soha meg nem szűnő christianisálása az „új ég és új föld" megteremtése a világban. De nézzük csak közelebbről a keresztyénség erkölcsi követelményeit. Tolstoira hivatkozva sokan azt mondják, hogy áthidalhatatlan űr tátong Jézus erkölcstana s a mai ker. erkölcsi élet- és világfelfogás között. Ethikája nem lehet az a
