Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 109 viszály alkalmával kezét FrBhauf Dávid lelkészre emelte, a helyszínén 1726 november 21-én megtartott tárgyalás és tanú kihallgatás után abban marasztaltatott el, hogy a lelkésztől bocsánatot kérjen, a városi közönségnek egy hordó bort, az egyháznak pedig 30 forintot adjon és életmódjának megváltoztatására (a lelkész tisztejetben tartására) külön térítvénynyel és különbeni a városból leendő kiutasítás terhe alatt kötelezze magát (Sexti Schmal. 148—151 1.). D) A közoktatás. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség az iskolákra e korszakban is roppant súlyt helyezett ós e részben a felsőbb tantárgyak előadását tiltó és más efféle helytartó tanácsi utasításokat is tisztelettel félre tette. Miután úgy a megye, mint a közvélemény törekvése oda irányúit, hogy az utolsó falusi községben is kitűnő tanító és annak mennél több nagyobb tanítványa legyen : nem csuda, ha az egyházlátogató superintendens 1720 február 28-án Felső-Sajón több donatistát, 1742 február 6-án Pádáron 4 grammatistát és 1720 április 26-án Csetneken több theologust. rhetort és poétát talált az iskolában, ha még oly helyen is mint Budikfalván, hol az előtt egy tanuló ifjú sem volt, a fiúk az 1742 február 9-ki egyházlátogatáskor megtartott vizsga alkalmával úgy declináltak, conjugáltak és írtak latinul, hogy öröm volt! és ha Vietoris András 1724-ben a csetneki iskolából egyenesen és közvetlenül kuntaploczai lelkésznek hivatott meg (lásd az Antoni Ambrozi-féle jegyzőkönyvet és Sexti Schmal. 123 I.)! Az előző korszakban alkalmunk volt látni, hogy az esperesség úgy mint a megye a dobsinai iskola emelése érdekében nagy erélyt fejtett ki, a sok üdvös intézkedés azonban részint azért, mert a nyugtalan és hivatalával keveset törődő lelkész — Budaeus Dániel által (ki 1712-ben a tót deákokat a városból kiűzette. Sexti Schmal. 34 1.) nem foganatosíttatott, részint, mert a lakosság a harc és háború alatt elszegényedvén a mendikálást elviselni képes nem volt és részint, mert a régi kitűnő tanítók helyét egy Gál Simon nevű hanyag és járatlan férfiú foglalta el, irott malaszt maradt és a kivánt eredményre nem vezetett. Utóbbi 1715 május 8-án Ochtinán az iránt: mit tanít? kikérdeztetvén, őszintén bevallotta, hogy bizony sem a remekírókkal, sem pedig theologiai tanulmányokkal nem bíbelődik az iskolában, hanem Arnd könyvét szokta olvasgatni, mely „az igazi keresztyénségről" szól. Meghagyták neki, hogy addig is, míg e részben külön utasítást veend. mellőzze ezen nehéz és veszélyes olvasmányt és adja inkább elő Dietericus kis és nagy kátéját de különösen a remek írókat (Sexti Schmal. 85 1). Gál