Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri á

g. hitv. evang. esperesség története. 73 Ferdinánd királyt, aki hosszabb — Eperjesen folyt — alkudozás után végre 1633 szeptember 28-án megerősítette a bécsi, nikolsburgi, pozsonyi és kassai békekötéseket; utóbbi megerősíti erdélyi fejedelmi székén Rákóczy Györgyöt, előbbiek teljes vallásszabadságot biztosítottak a protestánsoknak. Mindennek dacára úgy Pázmány, mint Eszterházy, ahol csak tehették, elnyomták a protestánsok ügyét, melyet az 1634/5. pozsonyi országgyűlésen is teljesen mellőztek és mely hova tovább gonoszabb és gonoszabb sors elé nézett. II. Ferdinánd 1637 február 15-én elhalálozván, utóda III. Ferdinánd lett, ki az 1637 március 19-én elhúnyt Pázmán Péter helyébe lépett, Losy Imrétől vezetve a sok békekötés ós törvény ellenére űzőbe vette a protestánsok megfogyott felekezetét, a jezsuitáknak a nikolsburgi békében foglalt tilalom dacára jószágokat (a turóci prépostságot pl.) adományozott és a bécsi békekötést, határozott ígérete ellenére, meg nem erősítette. Ily körülmények között Rákóczy György az elnyomott vallásszabadság visszaállítása érdekéből is 1643 ápril 26-án fegyverhez nyúlt, miután a francia király és a svéd Torstenson követeivel megkötötte a frigyet. A hadviselés változó szerencsével folyt, míg 1645 december 16-án megkötötték Linzben a békét, mely az 1608: I. tc. és a hitlevél 6. cikke értelmében vallásszabadságot biztosított az összes lakosságnak ós az elfoglalt templomok visszaadását is elrendelte. Közli: Kovács Sándor.