Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri ág. hitv. evang. esperesség története. 57 kiváltságlevelei 1610 július 20-án a vármegyénél kihirdetve lettek ugyan, de miután az egyházi elem által a világi elem megkérdeztetése nélkül ,,hozott törvény" az egyes egyházakban elfogadás és megerősítés végett bemutatva nem lett, az később, mint látni fogjuk, itt-ott csak nehezen ismertetett el. Nevezetes, hogy esperességünk 1616-ig is hiába fáradozott a 16. század végén veszendőbe ment némely dézsmaszerű papi jövedelmek visszaszerzésén; Gömörmegye nemesei akkor már nagy részben róm. katholikusok illetve kálvinisták voltak és így az esperesség, mely a róm. kath. vallásra ép oly megvetőleg tekintett, mint a kálvinista hitre, a megyegyűléseken rendszerint süket fülekre talált; jóllehet Thurzó György 1614 március 21-ón Bittche várában kelt levelével az esperességet a gömöri kálvinisták ellenében különös oltalmába vette, jóllehet e tárgyban Széchy György is az 1614. április 16-án Oláhpatakán tartott gyűlésből küldöttség által megkerestetett ós jóllehet a kassai cs. kir. kamara (Péchy Sándor és Kys Lukács aláírásával) 1616 május 8-án a gömöri tizedesek-, bérlők- ós negyedesekhez levelet intézett, melyben a lelkészeknek a 16-ot kiadatni rendelte és a cathedraticum szedésénél minden újítás behozatalát tiltotta, (lásd a csetneki esperességi könytárban lévő eredetit) a dolog kedvező megoldást még sem nyert, Thurzó György elhunyta után pedig Pázmány Péter szellemében gondoskodva volt arról, hogy az új egyház elveszett jogait vissza ne nyerhesse. Máskülönben és az anyagi károsodástól eltekintve az esperesség súlyosabb bántalmaktól ment maradt és ezen időszakban is új meg új tagokat nyert, így pl. 1616-ban Gyöngyösi Márton pelsőczi, 1619-ben Holy Jakab krasznahorkaváraljai ós 1621-ben Blasii Péter bejei lelkészt is az esperesség kötelékében találjuk; de miután egyházunk már hozzászokott az uralkodáshoz, melyet e korszakban a róm. kath. és helv. hitv. egyházzal megosztani kényszerűit: Bethlen Gábor felkelését kendőzetlen örömmel fogadta, rögtön pártjára állt ós nemcsak egy Kassán 1619 szeptember 24-én kelt Péchy Simon kanczellár és Beölönyi Gáspár titkár által is aláírt protekcionális levelet eszközölt ki magának „Gábor fejedelemtől" (lásd a csetneki esperességi könyvtárban lévő eredeti okmányt), hanem a Csetneken 1619 október 29-én tartott közgyűlésből Holy Jakab kasznahorka váraljai lelkészt a pozsonyi országgyűlésre is küldte, utasítván őt, hogy ott: 1. az esperesség szabályainak megerősítését, 2. a pactaták elengedését vagy legalább leszállítását, 3. a teljes negyed kiszolgáltatását valamint a cathedraticumnak kizárólag az esperes rendelkezésére leendő bocsátását és végre 4. azt eszközölje ki, hogy a gömöri főispán az esperesség oltalmazására és a lelkész ellen vétő nemes ember megfenyítésére utasíttassák (Prot. Rimanovi 538 1.)