Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri ág. hitv. evang. esperesség története. 49 és egyházi fenyíték alá vonásukat meg nem engedik, holott a lelkészt csekély okból is elmozdítani akarják"; (Klein János, Nachrichten I. 294 1. 1789. évi kiadás) de igazolja különösen az, hogy a jezsuiták első műve volt a bűnösök megfenyítését a földesúrra bízni, kit ezáltal magoknak meg is nyerték. A röghöz kötött jobbágyság engedelmeskedett az új hatalomnak, elvállalta és teljesítette, mit ezen hatalom előírt; de nem minden vonakodás nélkül és csak addig míg a nyomás tartott; hite a lelkészi tekintély hatalmában és nem saját meggyőződésében gyökerezett és mihelyt kilátás nyílt a tehertől szabadúlhatni, kész is volt hitet cserélni. Ez sem történik meg olyan könnyen, ha a jobbágyság is hozzászólhatott volna ahhoz, mi őt nagyon is érdekelte, mikor tudniillik hitéről és meggyőződéséről volt szó. Figyelembe veendő az is, hogy e korban a török, az idegen katonaság és honvédelem érdekéből összeállott nemzeti sereg (sit venia verbo) új meg új terheket vetett a földes úrtól eléggé elnyomott nép vállaira, mely aztán annál nyomasztóbbnak találta a lelkész uralmát, melytől magát a hitújítás következtében már fölszabadultnak hitte. Mikor városok pusztulása és falvak elhamvasztása mindennapi dolog volt, a közerkölcs is kárát látta és a „nélkülem rólam" elv szerint tanúsított erély, melylyel a lelkész a durva szokás és gonosz erkölcs ellen fellépett, visszahatást szült. A nép a létért küzdött és rá nem ért ájtatoskodni; mikor pedig ezért egyházi fenyíték alá vettetett, méltán kikelt az egyház uralma ellen és nyűgnek nézte az egyházat, melytől szabadúlni akart. A lelkész kiváltságos állása is szemet szúrt; mórt nem lehet őt is a polgári hatóságnál vádolni? mi különbség van a mostani lelkész és a volt róm. kath. plébános között? kezdték kérdezni és a ratkói hívek ellen hiába kelt 1596 február 2-án egy rettenetes vihar, midőn kijelentették, hogy a lelkész az ő szolgájuk és tartozik megtenni, a mit ők akarnak, (Prot. Rimanovi 143 1.) a hamú alatt izzó maradt a parázs ós egy század múlva érvényre emelkedett a „ratkói" felfogás, mely szerint a lelkész van a hívekért és nem a hívek a lelkészért. G) A vallásosság és erkölcsiség. Hogy százados harcokba belefáradt népünk a jő erkölcs kerékvágásából is kizökkent és durva szokásoknak hódolt, igen természetes. A gonosztevő vagy a katonák vagy a törökök közé ment, hogy méltó büntetését kikerülje. A brezói ifjú, kit az esperesség 1594 december 15-én egy vele rokon leánynyal megesketni nem akart, kereken kijelentette, hogy „akkor Hatvanba a törökök köze megy" (se Theol. Szaklap. ΧΠ. évf 4