Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741. D) Az egyház kormányzata. A fentebbi rendezetből láthatólag: a fraternitás teljesen függetlenül és önállóan rendezte ügyeit, felsőbb hatóságot nem ismert, az egyházközségek képviselőit a lelkészekben kereste és ez okból a világi embernek semmiféle befolyást nem engedett az egyház ügyeibe. A fraternitás élén állott az esperes és az általa egybehívott közgyűlés; tagja volt minden lelkész. Az esperessegi gyűlés vagy rendes vagy rendkívüli volt, előbbi szent György ós szent Mihály napja körül tartatott; utóbbi csak ha szükségesnek mutatkozott, hatalomköre úgy hatósági mint bírósági tekintetben teljesen önálló és független volt, amennyiben határozatát felebb vinni vagy más személy avagy hatóság által megmásíttatni nem lehetett. A közgyűlés magyarázta a hitvallás kétes helyeit, szabályozta az isteni tisztelet rendjét, megállapította az egyházi szolgálatot, megvizsgálta az uj lelkészeket, elejét vette a visszaéléseknek, behozta ós szentesítette a szükséges újításokat, gondoskodott a szegény egyházak segélyezéséről és arról, hogy a hit ellen intézett külső-belső megtámadás idejekorán megtoroltassók és a netalán szenvedett sérelem azonnal orvoslást nyerjen, elintézte a lelkészek ós hívek közt felmerült panaszokat, eldöntötte a felmentvónyi- és válási (házassági) ügyeket, kiszabta a bírságokat és büntetéseket, melyekkel a hanyagságot, vallástalanságot és erkölcstelenséget sújtotta, szóval felügyelt az egyházakra és bíráskodott egyházi, vallási és erkölcsi ügyekben. A határozatok szótöbbséggel hozattak és érvényesítósök kímélet nélkül a „mennyország ós pokol" 1) igénybe vételével történt. A „kiközösítés" végső, de hatásos kényszereszköz volt. A szigor, mely ezen határozatok hozatalánál és végrehajtásánál alkalmazást nyert, s végre, mint fennebb ') Igazolja azt pl. a Rimanovi-féle 44. cikk, mely a szófogadatlan embertől a tisztességes temetést és nyughelyet is megvonja.
