Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göniövi ig. hitv. evang. esperesség törlénete. 299 is dicsérték; azonkívül a szépírást és számtant is kell, hetenként két órán át, gyakorolni és a kátét az első osztályban latinul, a más két osztályban németül tanítani, végül kimondatott, hogy ezen intézkedésekről felelnek a megye előtt." (Szentkereszti 157 159). Ez mind arra mutat, hogy az iskola többé nem a lelkésznek, hanem egy tanítónak és a megyének (világi hatóságnak) lett alárendelve; és pedig más helyen még inkább mint Dobsinán, hol ez idétt az elismert tekintélyű Hirsch Gergely volt a lelkész. Az egyes tanítók az esperesség i'ószéről pártfogásban részesültek, így pl. 1695-ben hiába kérte Belevári Éva úrnő Vendrinski György sajó-gömöri tanító (1697-ben kúntaplóczai lelkész) elmozdítását azt hozván fel okúi, hogy az illető a magyar nyelvben nem egészen jártas ; az esperesség 1695 október 28-án Csetneken kimondta, hogy e kórelem már azért sem teljesíthető, mert nehéz magyar tanítót találni (Szentkoreszti 92 1.); midőn Apelles Pál dobsinai tanító 1703 október 6-án Csetneken panaszt emelt, hogy őt a lelkész Hirsch Gergely becsmérelte és virágvasárnap óta hozzá sem szólt, az esperes, alesperes, aljegyző és szószóló néhány nemes ember és a kastélybíróval ezen panasz megvizsgálása és elintézése végett a helyszínére küldettek, ugyanaz történt Budoeus Dániel és Apelles Pál ügyében 1703-ban (Szentkereszti 191 és 224 1.). A nép maga is elénk érdeklődést tanúsított: a közoktatás iránt „mindnyájan elvégeztük az iskolát ós még sem tudunk latinul!" szóltak 1693-ban a dobsinaiak és percig sem késtek a tanító fizetésének javításával „feltéve, hogy ezentúl szorgalmasabb lesz" (Peczeli 196 1.) ; a sajógömöri iskoláról pedig megjegyezte az 1701 február 16-án megejtett egyházlátogatás, hogy ezen intézet, melybe az ifjúság kivált a magyar nyelv elsajátítása végett tódúl, ez okból a megye előtt nagy becsben áll" (est in respectu, Peczeli 293 1.). Fizetését a tanító még mindig házalással szedte be; így Dobsinán 1698 október 21-ón az ottani subrector Molitoris Jánosnak biztosíttatott: 1. két, a Gölniczvölgyben állott, Remenik András és Romp András tulajdonát képező vasgyárból egy-egy vasrúd, 2. két éneklés (t. i. farsangkor ós pünkösdkor, cantatio). 3. a szombati gyűjtés (tandíj) arányos része, 4. vasárnapi gyűjtésből és mendikálásból hasonló rész és 5. naponként egy pint sör (Szentkereszti 157—159 1.). A „mendikálás" a tanuló ifjúság által történt, ez képezte a vonzó erőt, mely a nagyobb deákokat valamely iskolába csalogatta: így Dobsinán az iskola emelése érdekéből végre beiéegyezett 1699 december 8-án a lakosság, hogy a kántor ós a deákok mendikálásból éljenek; az ekkep begyűjtött eleség aztán az iskolában osztatott szót és a kántor abból akkor