Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez

A két protestáns vallási tipus kérdéséhez. 275 egyszerűen lenyomatni. Szomorúan érdekes, hogy kortársaim közül kiválóbb kálvinista író társaim a kérdéshez nem szóllottak, hanem tudományos értéke megállapítását a fiatalabbakra bízták. Egyszerűen hallgatással mellőzték vagy félre állottak. De nézzük sorrendben ev. ós ref. részről egyaránt az euyes irodalmi ismertetéseket. Egy valóságos kaleidoszkóp tűnik fel előttünk. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" f. évi 3. számának rövid ismertetése után, amelyben Preuss tanulmányát „különösen aktuális"-nak mondja, behatóbban Vári Albert unitárius írótársunk ismerteti azt ritka tárgyilagos előkelő hangon a Keresztény Magvető jelen évf. 1. füzetében. Mindenekelőtt a fordítónál — kinek régebben a debreceni irodalmi harc napjaiban Ballagi Mór lapjában (és a külföldi sajtóban) még az unitáriusok mellett is volt védő szava — érthetetlennek találja, hogy „a két testvér protestáns vallásfelekezetről'· beszél. Hát csak azért, mert Preuss műve csak azt a kettőt hasonlítja össze egymással. Mi magunk is valljuk a derék ismertetővel, hogy ,,a protestantizmus fogalma nem olyan zárt testület, amelynek csak két egyház hívei lehetnek a tagjai." Én magam is immár 30-ik éve hirdetem a kathedrán, a sajtóban, és az irodalomban, hogy a protestantizmus vallási elvének bármely történeti vagy hittani szűkös felfogása „ellentétben van annak mai fejlettebb értelemben vett lényegével s a közös célért folytatott küzdelem győzelmi kilátásaival," s mi is érezzük lelkünkben az unitáriusokkal, sőt a többi protestáns vallási árnyalatokkal, a melyeknek mindegyike egy-egy igaz — bár egyoldalúan kifejtett — karismatikus gondolatot képvisel, a testvéri közösséget." Vári Preuss művét különben a „luth. és kálvini vallásosság igen alapos ós mélyreható rajzának" mondja, amelyből szerinte is kitetszik, hogy „Luther és Kálvin (mint reformátor) két különböző egyéniség volt s az ő nyomukban megindúlt vallásos irányzat is két külön protestáns tipust jelent." Végül a két vallási tipus egyes jellemző sajátságainak tömör és tárgyilagos bemutatása után fejtegetéseinek eredményét az érdemes író így foglalja össze: ,,A protestantizmus eme két alakjának ilyen bemutatása tanulságul szolgálhat arra nézve, hogy egyik a másiktól átvegye azt, ami jó, hogy az evangeliumi ideált annál jobban megközelíthesse. S ha a belső unió (amelyre mindenekben a „Charitas" mellett csak „in necessariis" van szükség) köztük meg nem is valósítható, de egyéniségük megtartása mellett annál biztosabban szövetkezhetnek közös külső ellenségeik (p. o. Róma és a tagadó naturalizmus) ellen. A fordító elismerésre méltó munkát végzett ez alapos tanulmánynak magyarra való átültetésével." 18*