Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában
264 Raffay Sándor. dolom én, hogy a két egyetemes egyház megegyezhetnék egymással? Erre utaltam az előbbi napon felvett allentowni pontokra, amelyekben vázlatosan megtalálhatók azok a szempontok, amelyek a megegyezés alapját képezhetik. Erre dr. Ramer superintendens az allentowni pontokat előbb egész terjedelmében felolvasta, angolul megmagyarázta, majd egyenként tárgyalásra bocsátotta. A tárgyalás angol és német nyelven igen beható részletességgel folyt. Legtöbb vitára adott alkalmat az a kérdés, mikép maradhat a megalakítandó esperesség két különböző szervezetű egyetemes egyházzal egyenlő értékű normális jogi viszonyban? Kérésükre részletesen elmondottam, milyen a mi alkotmányunk s miféle jogköre és jogviszonya van az esperességnek. Merőben új ós igen imponáló dolog volt előttük a mi egyházunk alkotmánya. A kettős elnökség intézménye különösen is meglepte őket, mert náluk minden egyházban a lelkész az elnök. Mikor a kettős elnökség eredetét és jelentőségét elmondottam, s az amerikai esperesség hozzánk való jogviszonyait, de különösen fegyelmi rendjét is megismertettem, dr. Schmauk kijelentette, hogy az ilyen közösségbe való tömörítést helyeslik, örömmel látják és támogatni fogják. Annál inkább is, mert az ilyen esperesség a hozzájuk való tartozást semmikóp nem teszi lehetetlenné. A második vitapont a lelkészek képesítése és az amerikai képesítésű lelkészek jogkörének tisztázása volt. De ezeket is megnyugtatásomra intézték el. Végül még azt kérdezte dr. Schmauk, mi indított engem arra, hogy éppen velük keressem az összeköttetést és hogy nem szándékozom-e más amerikai egyházzal is tárgyalni ? Mire kijelentettem, hogy a velük való tárgyalásra elsőbb is a multakban kerestem a jogcímet. A Gen. Council volt az, amely velünk az összeköttetést már 10 évvel ezelőtt megkísérelte. A Gen. Council gondozza a magyarhoni evangélikusok ügyét azóta is. Hálátlanság lett volna más egyházhoz fordulnom s szükségtelen volna más egyházzal is tárgyalnom. Nagyon meg voltak elégedve nyilatkozatommal, amely után ők is hajlandók voltak a következő két kérésemet teljesíteni. Az első az volt, hogy nem akadémiai előképzettségű lelkészeket a mi esperességünkbe tartozó egyházközségekbe rendes lelkésznek ne küldjenek, legfölebb diakónusnak vagy misszionáriusnak alkalmazzanak. A második az volt, hogy a Slav Missions Board nevét, amely tévesen állapíttatott meg, mostantól fogva változtassák meg. Mert egy bizottságban lehetséges ugyan magyar és szláv népek vallási ügyét is elintézni, de kimondottan szláv bizottságba a magyarságot, amely otthon államfenntartó és egyházvezető elem, mint alárendelt tényezőt bekebelezni nem szabad. Erre kimondották, hogy a legközelebbi egyetemes gyűlésükön e
