Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
Dévay-tanulmány ok. 27 bensőséges jóbarátságban álló 1) fiatal, irodalmilag ós egyházilag egyaránt roppant tevékeny, tapintatos nürnbergi lelkipásztor volt az, akivel Dévay Sárvárott írt két műve kiadásáról már előzetesen levelezett. Nürnbergből Nádasdyhoz írt II. levele (1536, december 1.) értelmében 2) e levelezés során véleményeltérés is merült fel közöttük: Dietrich a két kiadásra kész munkának valamelyik részletét, nem tudni mi okból, mellőzni óhajtotta, míg Dévay (aki nyilván csak a művek tartalmával ismertette meg barátját, s nem küldte ki neki magát a teljes kéziratot is) ragaszkodott az egésznek kinyomatásához. Doctrinalis pont lehetett-e s ha igen: melyik a nézeteltérés oka? — azt a Disp. és Ap. tartalmából (úrvacsoráról szó nincs!) nehezen tudnók megállapítani; de körülbelül effélét sejtet az a körülmény, hogy amikor Dietrich egyik Dévayhoz írt levelének tartalma (bizonyos Sárkány Antal indiscretiója folytán) hívatlanok előtt is köztudomású lett, 3) akadtak, akik azt kezdték a hazában híresztelni a már akkor nagyhírű magyar reformátorról, hogy „nem érti, amit prédikál" s „alaposabb tanulás ' végett ment ki Baváriába; s esetleg erre utalhat a Dévay alább idézendő „quid impietatis" kérdése is. Elég az hozzá, hogy a nézeteltérés csak addig tart, amíg Dévay Nürnbergbe nem érkezik s magát a kéziratot nem bocsátja Dietrich Vida bírálata alá. Az egész mű megismerése más véleményre hangolja a kitűnő prédikátort, aki most már, mint Dévay írja „ex corde et toto affectu vult, ut totus liber videat lucem," 4) (én legalább ezt a gyors véleményváltozást csak így tudom magyarázni, v. ö. még a mindjárt következő sorokkal: ,.Nuper quaerebam, quid impietatis invenisset in eo, nihil sane, respondit charissime Mathia et hoc mihi summopere piacet, subjunxit, quod salutem per solum Christum partam (Sziládynál hibásan „portám, u) ita maximé urgetmely tartalmi megjelölés, mint majd látni fogjuk, úgy a Disp. mint az Ap. több részére vonatkozhatik.) *) Hogy Dietrich „a helvétdkhoz hajló" is lett volna, mint Révész Imre állítja (i. m. 43. jz.), annak nyomát Tb. Kolde által forrásszerű pontossággal írt életrajzában (P. R. E. (3) IV. 653 skk ) nem találom. 2) A Tízparancsolatnak stb. 129 — 130. A hibás olvasások kijavítandók az Egyhtört. Emlékek III. kötetének 109—110. lapján közölt jobb lectio után; még így is marad a szövegben nem kevés homály, főkép e két pont körül : Pnon vellicat (Szil. vellitat) 1 controversiam quam prius non admittebat" és „e Vienna aliquot litteras dederant (Szil. dederam) ad me Antonio Sarkan." A mi értelmezésünk kitűnik a fönt mondottakból. ')„... unas ex illis (t. i. literas) Sarkan resignavit, in quibus tractabatur nostra controversia, nec restituit . . . intellexi, quod hoc sparsere me ignorasse ea quae praedicavi et propter hanc causam veni in Bavariam, ut discerem certiora . . Id. lev. 4) Id. lev.