Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában

Az evangélikus egyház Amerikában. , 247 Tekintettel arra, hogy a Slav Synodusban az 1912. évi »statisztika szerint 8270 megkeresztelt és 4915 megkonfirmált ejryháztag volt, számítva azt, hogy az 5000 megkonfirmált közteherviselő ember az összes lélekszámnak 30°/

0-jára tehető, azt mondhatjuk, hogy a Slav Synodus gyülekezeteinek területén legalább 15000 evangélikus él. Az esperességbe csatlakozni hajlandó egyházközségek területén lakókat a lelkészek a filiálisokkal együtt körülbelül 10 ezernek mondják. A nem csatlakozó, de a Slav Synodusba sem tartozó gyülekezetek területén mintegy 4—5000 lélek ól. A szórványokban szerteszét élő evangélikusok számát legalább 3—4000-re tehetjük. Ε szerint az Egyesölt Államokban hozzávetőlegesen 35000-re becsülhetjük, amelynek 30%-ja rendes gyülekezeti életet él. Az esperesség szüksége. Bárhol kerestem is fel a mi hazánkfiait Amerikában, mindenütt nagyon kellemetlenül érintett, hogy az utcákon csakis felnőttektől hallottam hazai szót, a gyermekek egymással mindenütt angolul beszéltek. Csak az apró, még nem iskolaköteles gyermekekhez szóltak a nagyobbak is a hazai nyelven. Meglátogattam a családokat és azt tapasztaltam, hogy a családok valamennyi tagját az iskolás gyermekek angolosítják el. Volt esetem, hogy egy 10 éves gyermek, aki pedig még itthon született, egyetlen szót sem volt hajlandó magyarul beszólni. S bár a szülők szégyenkeztek egy kissé a gyermek dacossága miatt, de tüstént mentséget is találtak számára abban, hogy már ezután, ha kint maradnak, a magyar nyelvre úgy sem igen lesz szükségük s ők is e gyermektől tanulják meg a nélkülözhetetlen angol szót. Arra a kérdésemre, mi lesz akkor, ha ismét visszatérnek majd az elhagyott hazába? — az én magyarom, aki pedig vérbeli vasmegyei magyar volt, a felesége helyeslése közben azt felelte, hogy ők ugyan még haza-haza vágynak, de ezt a tervet csak akkor szokták emlegetni, ha a gyermekeket valamiért meg akarják büntetni vagy ijeszteni. Mert ők nagyon szívesen hazamennónek, ha annyi vagyonra tesznek szert, hogy a keresetre való alkalom hiánya dacára otthon is megélhetnek, de gyermekeik úgy megszokták már Amerikát, hogy a hazamenetelről hallani sem akarnak, A 10 éves leánykát egyszer hazaküldték már, hogy otthon járjon iskolába, de csakhamar visszasírta magát Amerikába. Amerikaszerte bárhol tudakoltam a kivándoroltak hangulatát, mindenütt és mindenkinél ugyanezt a felfogást tapasz-