Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Révész Imrétől: A Fontes Rerum Transylvanicarum I—III. kötete

ICönyvismertetés. 231 európai hírű kutató maga is protestáns vallású (kálvinista papunoka) és a protestáns tudományos szellem neveltje. Hanem legfőképen azért, mert a vállalat 50 kötete közül a közzétett tervezet szerint legalább 10—12 legnagyobb részében az erdélyi vallásügy történetére világot vető ismeretlen adatok rengetegét fogja tartalmazni; majdnem kizárólag katholikus forrásból és elsősorban katholikus érdekkel ugyan, de a protestáns egyházak történetére nézve sem csekély fontossággal. Az egyháztörtónelmi anyagunkban eddig sajnosan tapasztalt nagy hiányok egész sorát fogja bizonyára betölteni a kitűnő kiadvány-sorozat a maga idevonatkoó adataival. A már megjelent három kötet a legteljesebb mértékben feljogosít bennünket e várakozásunkra, amennyiben a legfőbb érdekességük ezeknek is épen egyháztörténeti: jezsuitarend erdélyi hódítóhadjárata első éveinek szemléltetése eddig nem is remélt nagyszámú és a legaprólékosabb részleteket is megvilágító új adatokkal. Ez a legélesebben kidomboruló főtárgy azonban a politikai cselszövények, vallási eszmeharcok és pártviszályok, társadalmi életképek, műveltség- ós gazdaságtörténeti vonatkozások oly gazdag és sok színű milieujótől környezetten jelenik meg a szürke adatok tömkelegében, hogy ennek a inilieunek vonzó és plasztikus képei sokszor szinte magát a főtárgyat is elfeledtetik velünk. Az 1571-ben János Zsigmond utódjaként erdélyi fejedelemmé választott nagyeszű és vasmarkú magyar államférfl, Báthory István politikai bölcseségből nem akarta alapjaiban megbontani a négy recepta religiónak megszilárdúlni kezdő rendszerét; ám buzgón katholikus vallásos lelke indítására, az állami közérdek s a politikai helyzet szabta, meglehetősen szűk korlátok között, mégis csak minden lehetőt megtett a római katholicizmusnak Erdélyország földén újból való felvirágoztatására. Ε célja elérésére legkitűnőbb eszközül a jezsuita-rendet szemelte ki, mely akkor, habár alig három évtizedes múltra tekinthetett csupán vissza, máris versenytárs nélkül való katonasága volt a tridenti zsinaton restaurálódott, s a nagy összeomlásból megmaradt minden szellemi és anyagi erejét összeszedő ós tömörítő pápaságnak. Már a fejedelemségét megelőző időkben (1567) gondolt Báthory arra, hogy e megfélemlíthetetlen harcosok behívásával kellene munkálkodni „a régi egyház prófétai ós apostoli hagyományon alapúlő s e vidéken majdnem teljesen összeomlott igaz istentiszteletének teljes épségében való helyreállításán". (I. k. 15. 1.) Mikor pedig Erdély trónjára kerül, teljes eréllyel kezdi szorgalmazni s különböző akadályok leküzdésével, nyolc esztendei sürgetés ós várakozás után, 1579-ben, már mint lengyel király, meg is éri a páterek betelepítését. Ettőlfogva úgy ő (aki a fejedelemségnek lengyel király létére is igazában