Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmány ok. 23 A Révész Imre-féle Dévay-monographia megjelenésének félszázados fordulóján, szerény emlékjel és igazoló bizonyság gyanánt, ennek a két elvnek következetes alkalmazásával akar rávilágítani e tanulmánysorozat a magyarság első nagy, vérbeli reformátorának s egyúttal a magyar kálvinizmus első merész úttörőjének, Dévay Bíró Mátyásnak a magyar protestáns egyház, kegyesség, theologia történetében elfoglalt helyzetére, kivívott jelentőségére. Feladatom, a tárgy természetéhez képest, önként oszlik három részre: 1. Dévay vallási gondolkodásáról való rendszeres kép alkotása művei részlotes átbűvárlása alapján: 2. Dévay theol. irodalmi függésének nyomról-nyomra való kimutatása, forrásainak a lehetőség szerint teljes felkutatása alapján; 3. a két első munka eredményeinek összevetése után pontos megállapítása a Dóvayféle reformátori igehirdetés irányának és jellegének. Ε három részt azonban szükségképen előzi meg, & magam s mások tájékozása szempontjából, egy negyedik·, amelyik t. i. a Dévay műveinek irodalomtörténetére és theologiai gondolkodásának fejlődésére vonatkozó eddigi kutatások eredményeit összegezi, a legtöbbször pusztán referáló módszerrel s a bírálat eszközéhez csak ott nyúlva, ahol egyik vagy másik elfogadott álláspont már az eddig napfényre került adatok alapján is ingatagnak vagy ép tarthatatlannak bizonyúl. Legelőször tehát ehhez a munkához kell hozzálátnunk. * Dévay Bíró Mátyás protestáns theologiai fejlődésének Dévay wittörténetileg ináig egyedül bizonyos kiindulópontja: első tenbergi wittenbergi tartózkodása (1529. decemberétől legfeljebb 1531. h|f[®atáaL elejéig).

1) Az 1529—1531, esztendők az ifjú német és svájci ' ' protestantizmusnak is jelentős, terhes, részben válságos évei: a birodalomban félelmesen kísért a vallási polgárháború réme (1529. speyeri protestatio, 1531. schmalkaldeni szövetség), a kantonszövetségben pedig már csak idő kérdése a fegyveres leszámolás (1531. október Kappel!); magának a protestantizmusnak két, hitvallásilag is consolidálódó iránya (1530, Augsburg) ismételt közeledési kísérletek (1529. marburgi colloquium) ellenere is mind szemmelláthatóbban hidegül el egymástól, egyes messzibblátó, politikus vezéreinek (Hesseni Fülöp, Zwingli) minden nagyszabású tervét meghiúsítva. Ennek a forrongó világnak kellős közepébe kerül bele a férfikorának még talán csak a legelején

2) álló ll Már Révész I. pontosan megállapította i. m. 12. és 27—28. ") Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyamhoz, de legyen szabad mégis figyelembe ajánlanom ezúttal, hogy Werner György 1538. kora tavaszán még jiutalnak látja — vagy hallja — Dévayt Krakkóban, a Vietor könyvnyomtató házánál („nova quadam ratione scribere hungarice coeperit, hungaro quodam jurene neque indocto, neque inelegante, quem domi suae alit, authore") Werner Peregihez. Közölve Λ Tíz parancsolatnak . . . stb. Szilády Áron-féle facsimile