Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 211 Köviben, Ratkón, Ribniken, Budikfalván, Balogon, Derencsónyben, Kietén, Baradnán, Bisztrón, Rákoson, Jolsvataploczán, Sumjáczon, Hosszúréten, Rőczón, Vizesréten, Chisnón és Rozsnyón összesen tehát 32 egyházban meg is tartatott. Polomka, Oláhpatak, Betlér, Tamásfalva, Jolsva, Hárskút, mint látjuk teljesen elveszett és más egyházak is a magát befészkelt róm. kath. plébánossal a létért· folytonos küzdelemben állottak. Kiemelem még itt, hogy esperességünk kérlelhetetlen üldözőjétől Wesselényi Ferenctől és a murányi összeesküvéstől teljesen távol állott, legalább semmi nyoma, hogy az e korszakbeli mozgalmakban rósztvett avagy azokról csak tudomással is bírt volna. C) A gömöri ág. liitv. ev. esperesség szervezete, igazgatása, jellemzése. Midőn a róm. kath. vallás, melyet egyházunk azelőtt egy helységben sein tűrt maga mellett, Gömörben is hódításokat tett ós az elébb megvetett helvét hit itt is emlegetni kezdte jogait, elkényeztetett esperességünk feljajdúlt ós itt is ott is segítség után kapkodott, csapásnak tekintvén β korszak elején már azt is, ha egy szomszédos helységben róm. kath. plébánia alapíttatott. Ε jajveszéklós világosan mutatja, hogy az ág. hit. vallás Gömörben a vallásszabadságra „kizárólag" igényt tartott, uralmához görcsösen ragaszkodott és más hitvallástól a lótjogot is megtagadta. Láttuk, hogy 1647-ben, 1648-ban rögtön „farkast" kiáltott, mihelyt egy róin. kath. plébános vagy kálvinista prédikátor valamely ág. hitv. ev. községben mutatkozni merészelt! Ezen farkaskiáltás a két vetélytársat aztán a „szemet-szemórt"-fóle elv alkalmazására ösztönözte. Midőn az evang. hit már minden oldalról támadásoknak volt kitéve, esperességünk jó érzékkel az alapszabályokhoz fordúlt és szoros megtartásukat elébb a lelkészek, később a tanítók és 1653-ban a világi híveknek lelkére kötötte; de miután e rendszabály a parancs hangján történt ós pl. Dobsinán hatósági kényszer útján foganatosíttatott, hatása s csak addig tartott, míg az esperesség — hatalmi eszközökkel rendelkezett. Hiába, meggyőződés és hit dolgában nincs, nem lehet kényszernek helye és így megboszúlta magát, hogy az esperesség azelőtt ráparancsolta a népre, hogy mit higyjen, hogy jog rendet írt elő anélkül, hogy a népet megkérdezte volna, jónak tartja-e vagy sem? Veszélyes kétélű fegyvernek bizonyúlt, hogy minden kötél szakadván az esperes „a földes úr" ós a „megye" által törekedett intézkedéseinek érvényt szerezni, mert az ekkép a hit tei'ón is parancsoláshoz szoktatott „földes úr" 14*