Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
200 Mikulik József. kat a jámbor polgárság nem rég jó karba hozta és költséges festményekkel és szobrokkal díszítette. A sekrestyében van két csinos, csak a minap megaranyozott ezüstkehely, 4 tálca és ostyatartó szelence, a harmadik kehely rézből készült, a hozzátartozó tálca rossz állapotban (attrita) van; három gyönyörű ós drága koszorú (strophiola) a negyedik közönséges (vile) ós félig kopott. Terítő, mely a főoltárt takarja, van kettő, egyik bíbor színű, másika zöld selyemből; a három fehér papi köntös (comisiae albae) tiszta volt. A mult évben nagyobbított ós kidíszített magyar templomot 1) is megtekintvén, a hétköznapi használatra szolgáló szószeket alkalmatlan helyen a templom közepén találtuk, mely okból a lelkész kérelméhez képest utasítottuk a bírót és egyházfit, hogy a szószéket kissé jobbra a falhoz állítsák. Mivel pedig esős időben a víz a templomba is behatol, atyailag intettük őket, hogy e bajon egy jó csatornával segítsenek. Visszatérvén a paplakba és az egyházi vagyon és jövedelem után kérdezősködvén megértettük, hogy eskü alatt szolgáló egyházfiak kezelik e vagyont és számolják el a bevételeket és kiadásokat, mely „jó rend" helyeslésünkkel találkozott, mert általa úgy az egyház mint az iskola ügye előmozdítcatik. Majd a lelkészek jövedelme került szóba; a lelkész elmondta, hogy a tizedből ól, de el nem hallgathatja, hogy őt úgy a polgárság, mint a leányegyházak pórnépe megrövidíti; vannak ugyanis a város körül szántóföldek, melyek gyümölcsös és veteményes kertekké alakíttattak át, mi a tized megcsonkításával jár; aztán vannak Csúcsomban és Nadabulán földek, melyeket évenként pohánkával, rozszsal, zabbal, kölessel, lencsével, borsóval ós más effélével vetnek be ós melyekről semmifele tizedet nem adnak. Ε tárgyban másnapra az illető falvak bírái és esküdtei idéztettek be, kik is megjelenvén Német János bíró és Literati György egyházfi jelenlétében következően nyilatkoztak: — Jó becsületes uraim stb. 2) elődeink emberi emlékezet óta békésen élvezték e hegyi szántóföldeket anélkül, hogy egy lelkésznek is valaha eszébe jutott volna azokról dézsmát követelni! Legyen tehát a lelkész úr most is azon tizeddel megelégedve, melyet neki a lapályon fekvő földekről adunk és ne nyúzzon bennünket „szegényeket" 3). Erre nézve határoztatott: mutassák elő okmányaikat, vagy az érsek (eminentissimi cardinalis) bele') A kolostor melletti templom, mely szintén 1711 óta a róm. katholikusok kezében van. J) Ezen három szó magyar, a szöveg különben latin. Ezen egy szó szintén magyar a latin szövegben.
