Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Hamar Istvántól: Az ó-testamentumi véres áldozatok és azokban a vér jelentősége

Az ό-testamentumi véres áldozatok és azokban a vér jelentősége. JJ amelynél pedig vicaria poenát egyáltalában nem lehet feltételeznünk, sőt még vicaria satisfactioról is csak nagyon halvány és nagyon általános értelemben szólhatunk. Különben is jól nieg kell jegyeznünk az összes véres áldozatokat illetőleg azt, hogy azokban a fősuly nem magára a leölésre, hanem a vérvételre és a vérrel való manipulációra esett, s a leölés tulajdonképen csak nélkülözhetetlen modus procedendi volt a főcél eléréséhez: az állat vérben levő életének kivételéhez ós az Isten előtt leendő presentálhatásához. Az áldozati állat vérének, illetve véreben levő életének Isten előtt való presentálása volt tulajdonképen az, ami által az istentiszteleti és a békeáldozatoknál a devotio, illetve a háladatos vagy reménykedő érzések Isten elé vitettek, az engesztelő áldozatoknál pedig a kiengesztelés eszközöltetett. Éppen ezért az áldozati szertartások legfontosabb eleme a vérrel való manipuláció volt. A teljesen kifejlődött levitikus áldozati-rendszerben az áldozati állat vére, illetve annak abban levő élete Isten előtt volt presentálandó és pedig annál közvetlenebbül, minél főbenjáróbb volt az áldozat. A legalacsonyabb fokon, az égő-, a hálaadó- ós a vetekért való áldozatoknál ez a presentálás a papok által felfogott ós folytonos keverés által a megalvadástól megóvott vérnek az áldozati oltár körül való elhintése, illetve szétöntóse által történt meg (Lev. 1 :5, 3:18 sk. 7:2). A magasabb fokon, az egyes laikusokért bemutatott bűnért való engesztelő-áldozatnál az áldozati oltár szarvainak az állat vérével megkenésóvel és a vérnek az oltár aljára öntésével (Lev. 4: 22 sk.). A még magasabb fokon, papért vagy az egész gyülekezetért bemutatott bűnért való áldozatnál a vérből a szentek szentjét elfedező függöny fele kétszer hintés, a szentélyben álló füstölő oltár szarvainak megkenése és a többi vérnek az áldozati oltár aljára öntése által (Lev. 4:6, 17). A legmagasabb fokon, a nagy engesztelő nap bűnért való áldozatainál pedig a vérnek a szentek szentjébe bevitele, vele a frigyláda felső lapjának kétszer meghintóse és a frigyláda előtt kétszer hintós, azután az áldozati oltár szarvainak köröskörül megkenése és az oltárnak hétszer való meghintóse által (Lev. 16 fej.). Az áldozati állat vérével való eme manipulációban lehetetlen észre nem vennünk a gradatiót, a mellyel az áldozatnak a vérben levő életet mind közelebb igyekeztek hozni Istenhez, hogy a presentáció annál közvetlenebb ós az áldozat kiengesztelő, bűn és vétek-törlő hatása annál teljesebb legyen. A vérrel való manipuláció azonban nemcsak az oltárokkal és a frigyládával kapcsolatban törtónt, hanem helyet foglalt az a vallásos ceremóniák között egyéb tekintetben is, amikor tárgyaknak vagy személyeknek valamely rituális Theol. Szaklap XII. évf. 2