Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában
166 Raffay Sándor. Az 1905. évi egyet. jkv. 101. pontja: „Az északamerlkai Egyesült-Államok ág. h. evang. (lutheri) egyháza megbízásából s közvetlen elöljárói nevében fordul Ramer A. L. scrantoni lelkész Pennsylvániában egy 1905. szept. 5-én keltezett levélben dr. Baltik Frigyes püspökhöz, azon megkereséssel, hogy terjessze elő kérésüket a majdan ülésező egyetemes gyűlésen, hogy különösen a Pennsylvánia területén élő s foglalkozó legkivált tót s magyar híveink lelki ellátására s vallási gondozására küldene lehetőleg három felavatott hithű s az ágostai hitvalláshoz szigorúan ragaszkodó lelkészt. Ezek mindenikének biztosít a pennsylvániai missziói pénztár, mindaddig, míg azt a szervezendő egyházak majd maguk tehetik, évi 3000 koronát fizetésképen. Ehhez járul esetleg még a stóla. Az átköltözési költségek fedezésére küldenek kinekkinek 400 koronát. Mindezt hajlandók megtenni tisztán hittestvéri szeretetből s azon tiltakozás dacára, melyet az amerikai honfitársai részére Amerikába ev. lelkészekről gondoskodni. Amerikában az egyház és az állam teljesen el vannak egymástól választva. Minden egyes gyülekezet maga köteles papjának a fenntartásáról gondoskodni. Ha egy gyülekezet papjának kielégítő fizetést adni szegény, akkor a lelkésznek a missziói hatóság ad segítséget. Az Észak-Amerikai evang. luth. egyház, amely 12 synodusból áll s amelynek legrégibb synodusa a pennsylvániai, nemzetiségre és nyelvre való tekintettel mindazon missziói gyülekezeteket, amelyek az ágostai hitvalláshoz ragaszkodnak, támogatja. A pennsylvániai synodusnak, melynek területén Önöknek sok honfitársa él, a célja és a törekvése nem önző, hanem az, hogy az δ általános ker. jótékonykodásának keretében mindazon hittestvéreket támogassa, akik ebbe az országba jönnek. Nem szükség apróra bizonyítgatnunk, hogy köztünk lakó sok honfitársuk nélkülözi a lelkészi kiszolgálást. Ezeket fel kell keresni, gyülekezetekbe tömöríteni, lelkészekkel ellátni, akiket eleinte az amerikai evang. egyház missziói pénztárából kell segíteni. Ecclesia plandanda. Ezen missziói munkánál minket, amint az odaát szokásos, semmiféle politikai vagy nemzeti kérdésnek nem szabad befolyásolnia. A mi feladatunk merőben szellemi, vallási, más tekintetek nem eshetnek mérlegbe, mivel azok a megfeszített Üdvözítő hirdetése voltaképeni céljának csak árthatnának. Hisszük, hogy Isten kegyelméből az egységnek az amerikai és a magyarhoni evang. egyházak között való ama köteléke, melyet a mélt. és főt. püspök urakhoz a legutolsó tavaszon elküldött képviselőnk dr. Ramer A. L. megkísérelt, tovább is megáll és arra fog szolgálni, hogy ama honfitársaik, akik nálunk kerestek otthont, az evangélium hirdetésével elláttassanak. Lesz szerencsénk önnek a pennsylvániai synodus múlt júniusban tartott gyűlésének nyomtatott tárgyalásait megküldeni. Ebből megismeri a mi munkánkról szóló jelentést, mikép vesznek részt a mi egyházaink ebben a különleges, ámbár új missziói munkában, továbbá a Slav synodus lelkészeinek magatartását, akik a mi synödusunkat azzal a határozattal keresték meg, hogy hagyjunk fel a tótok között való missziói munkával. Az Úr Jézusnak, a lelkek pásztorának és püspökének a nevében kérjük és megkeressük tehát főtisztelendőségedet, hogy ha csak lehetséges, mielőbb szíveskedjék nekünk három tótul és magyarul prédikálni képes felavatott hűséges lelkészt küldeni. A magunk részéről felajánlunk nekik évi legkevesebb 600 dollár = 3000 korona fizetést. Ε biztos fizetéshez jönnek még a hívek önkéntes adományai a keresztelésért, esketésért, temetésért. Előre megküldjük az utazási költséget 80 dollár = 400 koronában. Kérésünk kedvező fogadtatásának reményében utaljuk főtisztelendőségedet a mi Urunk Jézus szavaira Lk. 10, 2. stb. stb.
