Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában
Az evangélikus egyház Amerikában. 163 ból ellenséges népek nyugatra torlódó nyomása, ma az elégületlenség elkeserítő indulata kényszeríti a magyart, hogy új otthont keressen magának. Szomorú jelenség, amelynek orvoslásán minden jó léleknek aggódva kell okoskodnia. Evang. egyházunk az országban mindenütt sinyli az amerikai kivándorlás szomorú divatját. Az ország felső vidékein lévő, hajdan virágzó egyházaink egymásután nóptelenednek ós gyengülnek el. S ma már különösen a dunántúli színmagyar gyülekezeteink is megérzik az Amerika-felé folydogáló nagy vórvesztességet. Sajnos, hogy az amerikai kivándorlás ügyével sem az állam, sem egyházunk nem törődött idejekorán s ma sem törődik olyan mértékben, ahogyan azt az ügy fontossága ós nemzeti roppant jelentősége megkívánná. A meghasonlott lélektől, vagy kalandokra szomjadozó hajlandóságoktól, esetleg a gazdagodási vágytól idegenbe hajtott honfitársainkat szabad szárnyra bocsátottuk s nem törődött velük többé senki sem. Ha ott vesztek, sokszor sajnálkozás nélkül mondtuk el felettük: Miórt kalandoztak idegenbe, miért nem tudtak megélni ott, ahol apáik is éltek? Ha szerencsésen, vagy csalódottan hazavergődtek, irigykedve, vagy közönyösen napirendre tértünk felettük. Ha megtelt a lelkük szabadabb, sokszor talán romboló eszmékkel, ha lélekben elszakadtak az egyház és a haza szivetnemesítő szeretetétől, akkor átkoztuk az Újvilág minden kegyeletes megszentelt érzést pusztító közszellemót és lenéztük s kiüldöztük az amerikásokat. Pedig államnak, egyháznak és társadalomnak egyaránt az emberek lelkében a kivándorlás lázát mutató ütőereken kellett volna a kezét tartania, hogy megérthesse és irányítani tudja ezt a hatalmas mozgalmat, amely ma már mintegy másfél millió munkás kezet vont el hazánktól és ajándékozott Amerikának. S mi még örülünk annak a 300 millió koronának, amelyet Amerikába szakadt véreink évenként hazaküldözgetnek és az amerikázást bizonyos mértékben a gazdasági fellendülés tényezőjének minősítjük, holott siránkoznunk kellene annak a reánk nézve időlegesen vagy örökre elveszett energiának az idegenben való érvényesülésen, amelynek mi csak a behulló forgácsait kapjuk meg. S ha a forgácsok is milliókra rúgnak, micsoda értéket képviselhet maga az a tőke, amelyet kihasználatlanul elvesztegettünk ! Hogy mennyivel előbb kezdték a nem magyar ajkú honfitársak az amerikázást, azt legjobban mutatja a magyarországi kivándorlók által alapított protestáns egyházak keletkezésének időpontja. Az evang. gyülekezetek megelőzték a reformátusokat. Tótnyelvű evangélikus gyülekezetek már a nyolcvanas évek elején és közepén feles számmal voltak az északit*
